Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

6. füzet - V. Apró közlemények

'279 На е vizsgálatok eredménye nemcsak az egyes folyókra, de folyószakaszonkint is ismeretes, akkor lesz csak helyesen megállapítható az a szennyvíztisztító eljárás, a mely a folyó tulajdonságai esetében a legószszerűbb. Nem kell magyarázat hozzá, hogy oly vízfolyás mentén, a melynek csekély az öntisztító ereje, a csatornavizek sokkal nagyobb tisztítást követelnek, mint oly vizek mellett, a melyek már néhány km. út után a szerves anyagokat megbontják. De még abban az esetben is, lia a vizsgálatok nem engednék meg az öntisztító erő kihasználására nézve az egyes folyók szerinti megkülönböztetést, akkor is hazai viszonyainknak mind műszaki, mind gazdasági szempontból legmegfelelőbb, ha folyóink öntisztító erejét saját vizsgálataink alapján állapítjuk meg. Benyó Albin. 7. Iszapolással készült földgátak. Amerikában, főként Kaliforniában ós Mexikóban nagyon elterjedt a földgátaknak iszapolás segítségével való elkészítése. A gátépítésnek ez a módja az aranytelepek vidékéről származik, hol az arany kimosásához használt vizvezető csatornákból leülepedő iszap oly tömött halmokat alkotott, hogy az árvíz sem vitte el őket. Ezért megkísérelték később tárolómedenczék gátjainak építéséhez is a vízből leülepedett iszap fölhasználását. A víz segítségével készült földgátak veleje az, hogy a gát szélén (a vízfelőli és az ellentett oldal tövében) egy-egy vízeresztő anyagból, kövekből, vagy fasinából stb. készült alacsony töltést emelnek s az iszapos vizet a két töltés közé vezetik. A víz a töltéseken átszűrődik, miközben iszapját s két töltés között lerakja. Ha az első réteg ily módon elkészült, a két szélen újabb vízeresztő töltéseket emelnek, melyek közét ismét iszapolással töltik ki mindaddig, míg végre a gát tervezett magasságát elérik. Iszapolás közben a gát két szélén a vízeresztő töltések koronáját 03—0 6 m.-rel tartják magasabban a víz színénél. A víz szétosztásakor ügyelni kell, hogy a töltésben az iszapolás alkalmával ne keletkezzék a vízfolyásnak útja; az ily párvonalas árkolások megbontják a töltés egyöntetűségét s csúszást idézhetnek benne elő. Továbbá ügyelni kell, hogy a gát egész testén végigmenő rótegzések ne keletkezzenek, mert minden ilyen rétegfelszín csúszó lappá válhat. A mi a víznek és a földnek keverését illeti, lehetően higfolyó iszap alakjában kell a keveréket előállítani. A Lake Frances gátjánál a földes rész a víz térfogatának 16%-a volt. Ezt a keveréket aztán zárt csövekben vezetik a gát helyére. A 2°/o esésű csövekben az iszappal terhelt víz könnten mozog s ennél az esésnél nagyobbat nem szoktak neki adni. Az iszapolással készült gátak olcsók és könnyen előállíthatók, lia a gát két szélén kőtöltéseket alkalmazunk s a töltések külső színét gondosan kirakjuk, akkor olyan gátlejtőket kapunk, melyek mind a hullámcsapásnak, mind a légköri hatásoknak ellenállának. Néha a gát két szélén alkalmazott vízeresztő töltés nagyméretű s a gáttest jelentős részét 7,-á t, Va-ét foglalja el úgy, hogy ilyenkor vegyes anyagból készült gátak keletkeznek. Rendesen azonban a töltések csak mint a középponti földmag burkolói szerepelnek. A gát vízállósága, ha az iszapoláshoz jó anyagot használtunk, rendesen kifogástalan. Schuyler a Lake Frances (Kalifornia) gátjánál azt tapasztalta, hogy a gáttest 11%-kal tömöttebb annál a termett földnél, honnan az anyagot vették. A mi az anyag összetételét illeti az agyag és homok keveréke a czélnak legjobban megfelel. */

8 rész agyag és a/'s 14ÎS

Z homok keveréke a legmegfelelőbb, de l/s rész agyag és l/

2 rész homok keveréke is jól 20*