Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

6. füzet - V. Apró közlemények

27-iA fenék és a falak az 1912. évi építő időszakban mintegy -j-0'50 méter magasságig készültek el (lásd a 2. sz. keresztszelvényt). A fenék felső része és a falak október—november folyamán elég alacsony, átlagban mintegy 5— 8° hőmérsékleten készültek el. Ezzel szemben deczember elején mintegy — 2—4°-os Keresztmetszet a soroksári kamarazsilip középső dilafafiós hézagán át. hidegek álltak be, vagyis a levegő hőmérséklete mintegy 10°-kal csökkent. Az alapgödörben lent lévő és a talajtól melegített beton hőmérsékletének csökkenése természetesen nem volt ennyi és lehűlését hozzávetőleg alig becsülhetjük többre 5-6» C-nál. A beton kiterjedés-együtthatója: 1000 • X = 0-014 5° С lehűlést feltételezve 5° X átlag

ban 254) m. X Q'014 _ looo ~~ mf

m' vagyis a számítás szerint ilyen lehűléskor a hézagoknak már meg kell nyilniok és a hézag feletti vakolásnak meg kell repednie. Tényleg alig mult el 3—4 nap, mikor —2—4°-os éjjeli fagyok álltak be, (nappali hőmérséklet nagyobbára még a fagypont felett volt) és 1912 deczember 7-én már mind a három terjeszkedő hézagnál végig repedt a vakolás. A repedés vastagsága alig érte el az 1 mm.-t, a mi arra vall, hogy a betontestek lehűlése valószínűen még a fentebb számítottnál is kisebb volt. A melegebb idő beálltával (deczember közepe táján) meg lehetett ügyelni, hogy a repedések majdnem teljesen összecsukódtak, vagyis a betontestek később felmelegedtek és kiterjedtek. A kisvízszin alatti terjeszkedő hézagok alkalmazására vonatkozóan a véle-