Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

6. füzet - II. dr. Benedek József: A Sajó vízereje

208 séges rendezésnek, sőt azok az államok, melyek eddigelé semmiféle liajézó rendszabályt nem léptettek életbe, már e ténynél hallgatagon elismerik, hogy csak az egységes rendezést tartják a helyes megoldásnak. Meggyőződésünk, hogy a Duna völgyét lakó népek mielőbb felismerik ama hasznokat, melyeket a Duna hajózásából közgazdaságukra nézve húzhatnak és a balkáni újabb államalakulatok csak siettetni fogják az egyes hajózó rendszabályok megalkotását. A ÍSajó v.ízereje. (23 képpel.) Irta: dr. Benedek József. I. Vízerő és hajózás. A vízerők hasznosításának és a hajózóutak építésének a kérdése egymással mind szorosabb kapcsolatba lép. Ott a hol új víziutat építenek, vagy a régit javítják, mindenütt különös gondot fordítanak rá, hogy e munkáknak igen értékes mellékterméke : a víz ereje veszendőbe ne menjen ; a csatornázás alá kerülő folyók vízlépcsőibe, vagy már a hajóút megépítésével kapcsolatosan beépítik az erőtelepet is, vagy — ott a hol érdemes — legalább az alapját megvetik az energia későbbi értékesítésének. A hol az energia termelése a főczél, ott meg arról gondoskodnak, hogy a hidroelektromos telepek gátjaival felduzzasztott vizeken elősegítsék a hajózást; itt az energiatermelés a fő-, a hajózás a melléküzem. Van aztán a víziút és a vízerő ilyetén kapcsolatának egy harmadik módja is, a mely a gazdasági fejlődés szempontjából a legérdekesebb s ez az a jelenség, a mikor sem a víziútnak a megépítése, sem pedig az energia hasznosítása nem volna egymagában jövedelmező, de ha támogatják egymást, akkor mind a két vállalat nagyon szépen megél. A viziutak építése általában állami feladat, a vízerők értékesítését azonban korunk gazdasági és kereskedelmi viszonyai legnagyobbrészt a magántőke tevékenységi körébe utalták s így az ilyen egymásba fonódó tevékenység azt az érdekes jelenséget mutatja, hogy a magasabb értelemben vett közgazdasági szempontok és a magántőkének tisztán anyagi érdekei nemcsak hogy szépen megférnek egymással, hanem segítik is egymást. Annak a kérdésnek, hogy milyen módon lehet és kell a csatornázott folyók energiáját értékesíteni, Prüssmann volt az első apostola; az 1898. és 1902. évi nemzetközi hajózó kongresszusokon a csatornázott, illetve részben csatornázandó Weser, Majna és Odera folyók energiájáról részletes adatokat mutatott be. Nem tekintve már most ezt az első lépést, azt hiszem nem lesz érdektelen, lia a vízerő és a hajózás kérdésének az egymásba fonódásáról néhány újabbkori példát felemlítek, mielőtt tulajdonképpeni tárgyamat ismertetném. Hozzánk legközelebb, úgyszólván a szemünk előtt van a soroksári Dunaág szabályozása. Ez az első csoportba tartozik, abba, a hol az energia a hajóútnak a mellékterméke. A Dunaág szabályozása nélkül talán sohasem került volna sor a vízerő hasznosítására, de a mint a szabályozás szükségessé vált, a vízerő kérdése is mindjárt olyan erővel nyomult előre, hogy ma már építik is az egyiket