Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

6. füzet - I. Kvassay Jenő: A nemzetközi Duna és Magyarország

207 hajtani, teljes lehetetlenség. Mert a Duna folyam medre nemcsak a hajózást, hanem árvízvédelmet, városrendezést, mezőgazdaságot és egyéb érdekeket is érint, melyeket sem az érdekelt államok, sem az érintett városok és községek nem áldozhatnak fel és nem rendelhetnek alá bármily nemzetközi bizottság határozatainak. De erre nincs is szükség. A kérdés teljes megnyugvással megoldható ily messze menő rendelkezések nélkül is. A hajózásnál sokkal benyolultabb kérdésekben is megtalálták már a nemzetközi érintkezésnek helyes módját. Vegyük akár a postát, a telegráfot, a telefont vagy a vasútat. A területi fennhatóság elve mindeme nemzetközi érintkezésekben csorbítatlanul fennáll és mégis minden nehézség nélkül lehetséges az ide vágó kérdéseket és elszámolásokat simán lebonyolítani. Sőt a vasútaknái továbbmenően megvan a gyakorlatban bevált példa is, a nemzetközi állandó vasúti hivatal, mely ez idő szerint'Bernben székel.

1 Nincs is tehát semmi egyébre szükség, mint hogy az érdekelt parti államok kiküldöttei a valóban közös dolgokra közös rendszabályokban álhpodjanak meg és végrehajtásukat mindenik állam vállalja magára. Ezt az elsí; lépést bizonyára követni fogja az a második hasznos, de már nem okvetlenül szükséges lépés is, hogy a dunai nemzetközi kérdések állandó elintézésére a berni vasúti hivatalhoz hasonló nemzetközi hajózó hivatalt fognak az összes érdekelt parti államok hozzájárulásával felállítani. E megoldással túlhaladott állásponttá válnak a berlini szerződés 55. §-ának és az 1883. évi londoni szerződés 7. §-ának ama rendelkezései, hogy az európai Dunabizottság hatáskörét egész a Vaskapuig terjeszszék ki, mely határozatok végrehajtását Románia a területi fennhatóság czímén ellenezte. Ily módon egységes rendszabályok lépnének életbe Ulmtól egész Galatzig, melyeket összehangzásba hoznának az európai Dunabizottság kezelése alatti torkolati szakaszszal. E rendszabályok csakis azokra a valóban közös és lehetően kevés számú intézkedésekre volnának szorítandók, melyeket a Dunának nemzetközi jellege kíván meg, ú. m. a jelzésekre, az általános óvórendszabályokra, a forgalmi zavarokban és balesetekben követendő eljárásokra, szóval a valamennyi hajóra egyaránt kötelező intézkedésekre. Ilyen szűkebb körű, de azért egységes hajózó rendszabályoknak keresztülvitele annál kevesebb nehézségekbe ütközik, mert mind Bajorország, mind Ausztria, nemkülönben Magyarország csak ideiglenes rendszabályokat léptetett életbe, nem akarván eléje vágni a mindenkitől üdvösnek, sőt szükségesnek elismert egy1 A vasúti nemzetközi hivatal az 1892. évi XXV. törvónyczikkoly alapján jött létre, mely a Bernben 18У0. évi október hó 14-én a vasúti árúfuvarozás tárgyában létrejött nemzetközi egyezményt iktatta az ország törvényei közé, Ez egyezmény 57. ezikke a vasúti árúfuvarozás «végrehajtásának megkönnyítése és biztosítása végett a nemzetközi forgalom számára központi hivatalt állit fel. melynek székhelyét, összeállítását és szervezetét, valamint a végrehajtásra szükséges oszközöket külön szabályzat állapítja meg.« E törvónyczikket kiegészíti az 1901. évi XXV. t.-cz., melybe a'. 1.S98. évi június hó 16-án Párisban létrejött pótegyezményt ezikkelyezték be.