Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

6. füzet - I. Kvassay Jenő: A nemzetközi Duna és Magyarország

206 7. Bosznia éff Herczegovina 0. 8. Szerbia 0. 9. Románia kikötői és partmenti hajózó rendszabályok 240 §-ból. 10. Bulgária a kikötők és partvidék rendőrségéről szóló törvény 84 §-ból. 11. Az európai Dunabizottság által a Galatz és Vaskapu közötti hajózásra vonatkozó rendszabályok (jóváhagyta az 1883. évi londoni szerződés) 108 §-ból. 12. Az európai Dunabizottság 1911. évben kiadott rendszabályai 211 §-ból. 13. Oroszországnak a Kilia-ágra vonatkozó rendszabályai ? Összesen 1023 §-ból. Habár a Dunán, mint a tapasztalat mutatja, ily rendezetlen viszonyok között is lehet hajózni, de ezt az állapotot ideálisnak aligha lehet mondani és nem szorul hosszas fejtegetésre, hogy a Dunán és mellékfolyóin az egységes hajózó rendszabályok megalkotása legalább is kívánatos. Teljesen igaza van dr. Weherle Sándor volt magyar miniszterelnöknek, a passzív kereskedelmi mérlegről 1913. év február hó 14-én Bécsben tartóit felolvasásában, mikor ide vonatkozóan a következőket mondja: «Meg kell emlékeznem azokról az egyezményekről, a melyek csak közvetett befolyást gyakorolnak ugyan az internaczionális forgalomra, de lényegesen közre hatnak annak élénkítésére, megkönnyítésére és azáltal a viszonyok egységesítésére.» «Kétségtelen, hogy akár szerződéseken, akár pedig azonos intézkedéseken alapuljanak ezek a megállapodások, lényegesen megkönnyítik a nemzetközi érintkezést s ezáltal eléggé meg nem becsülhető előnyeivel járnak az egész közgazdaságnak. Internaczionális pozicziónk erősítésére szolgál tehát, ha lehetőleg elősegítjük ezeket az egységesítési, azonosítási törekvéseket.» Hogy a Dunára nézve ezen egységes és azonos rendszabályok immár közel hat évtized után sem voltak megvalósíthatók, annak oka abban keresendő, hogy az 1856-iki párisi szerződés 17. §-a a végrehajtást a területi fennhatóságtól függetlenül kívánta megvalósítani. Nevezetesen az állandó parti bizottság feladatavá teszi 1. a hajózó és folyamrendőrségi szabályok megalkotását, 2. bármily természetű hajózó akadálynak az eltávolítását, 3. elrendeli és végrehajtja a szükséges munkálatokat a folyam egész szakaszán, 4 az európai Dunabizottság feloszlása után őrködik a Duna torkolata és a szomszédos tengerpartok hajózhatóságának a fenntartásán. Nem kivánok annál a kérdésnél hosszasabban időzni, vájjon helyes és szükséges lett volna-e már abban az időben is, mind a hajózó, mind a rendőri szabályoknak, valamint a szabályozó munkálatoknak végrehajtását az egyes parti államoktól független testületre, az állandó parti bizottságra bízni : a tapasztalat azt igazolta, hogy nem lett volna helyes. Es hozzá ma már visszatérni lehetetlen volna. Mindenik állam féltékenyen őrzi az ő szuverenitását és nem hajlandó valamely bizottságnak alárendelni, mert hisz a munkálatoknak költségeit más, mint az érdekelt parti állam, úgy sem viselheti. Egészen más volt a helyzet az európai Dunabizottság esetében, ahol a munkálatokra szükséges kölcsönt a nagyhatalmak biztosításával vette fel a bizottság. 2000 kilométert meghaladó folyamnál a munkálatokat egyöntetűen vezetni és a parti államok ezerféle kívánságaihoz és szükségleteihez alkalmazkodva végre-