Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

6. füzet - I. Kvassay Jenő: A nemzetközi Duna és Magyarország

201 Szeret nevű mellékfolyójának tulajdonítják, melynek vízgyűjtőjében nagy mértékű erdőirtások történtek az utóbbi években és ennek következtében a torkolathoz rengeteg mennyiségű hordalék zúdul le. Úgy, hogy a bizottság kénytelen volt a már meglevő kotrókon felüt egy újabb, nagy teljesítő képességű szívókotrót megszerezni. A bizottságban felmerült az a kérdés is, vájjon a Duna felsőbb völgyében, nevezetesen esetleg Magyarországban az erdőirtások nem járulnak-e hozzá e veszedelmesen növekedő iszaposodásokhoz ? A mint azonban már megelőzően kimutattuk, a magyar folyókon ilynemű tömegei hordalék-levonulások nemcsak nem észlelhetők, sőt ellenkezően nagyban és egészben csökkenésük állott be és várható még inkább a jövőben a folyamatban lévő nagy kiterjedésű erdősítésektől. Nem tekintve az erdőirtásokat, számos ok van, mely a Dunatorkolat kérdését fokozott elővigyázat és gondoskodás tárgyává kell hogy tegye. Nevezetesen a Dunának tölb ezer kilométernyi partjaiból aránylag csak kevés van szilárd művekkel megvédve, a folyamnak eleven ereje tehát a partokat folyton szaggatja, s ez a hordalék keletkezésének éppen oly erős és örökös forrása, mint az erdők pusztítása egyik-másik mellékfolyó völgyében. Ezek azonban általános okok, melyek egymást többé-kevésbbé kiegyenlítik, vagyis melyekben az egyensúlyi helyzet nagyban és egészben az idők folyamán keveset változik. Az állandó veszedelem ellenben közvetetten a delta keletkezésénél, vagyis a folyamnak ágakra való oszlásánál van. Minden vízimérnök tudja, hogy a legnehezebb feladatok közé tartozik valamely folyó két vagy több ágra való megoszlásánál közöttük az állandóságot fenntartani. A folyók nemcsak medrükben végeznek egyik parttól a másik felé ingaszerű mozgást, hanem kigyószerűleg előre is haladnak, vagyis a homorú és domború pontok mind lejebb és lejebb húzódnak. Ha már most a folyó eme mozgásában olyan szakaszokra jut, hol a meder két vagy több ágra oszlik, szükségszerűen következik, hogy az egyik ág erőteljesebb fejlődésnek indul, míg a másik fokozatosan visszafejlődik, vagyis eliszapolódik a szerint, a mint á homorú vagy domború oldalon fekszik. A folyók völgyében a régi elhagyott ágak egész labirintusa található, melyek mindenike valamikor főág, illetőleg ólővízfolyás volt. Magyarország vízépítészete e tekintetben még meglepőbb példákkal szolgálhat a nagyszámú átmetszések köréből. A III. fejezet alatt láttuk, hogy Magyarország alföldi folyóinak szabályozásakor 117 átvágást, vagyis ugyanannyi folyómegoszlást létesített; e vízmegoszlások szükségszerű következménye volt, hogy vagy az eredeti meder, vagy kedvezőtlen körülmények között maguk az átvágások eliszaposodásnak indultak és a mennyiben mesterséges beavatkozá-sal meg nem akadályozták, hosszabb rövidebb idő alatt vagy az egyik vagy a másik ág megszűnt élővízfolyás lenni. Még fokozottabb mértékben áll ez a deltás folyamoknak megoszlására és a történelem tanúsága szerint az ágaknak hol egyike, hol másika szíint meg élővízfolyás lenni, azonkívül, hogy hol az egyik, hol a másik fejlődött ki főággá.