Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

6. füzet - I. Kvassay Jenő: A nemzetközi Duna és Magyarország

202 A Duna Csatal Ismailnál oszlik először két ágra, ú. ш. a Kilia és aTulcsai ágra; a kitorkolás ugyan közel egyenes szakaszba esik, azonban a folyamnak a sodra a kitorkolással szemben fekvő parton, vagyis a Kilia ági oldalon van. A sulinai ág kitorkolása a tulcsai ágból pedig óriási kanyarulatnak a legalsó részére, tehát közel az átmenethez esik. Mindez, valamint az a körülmény, hogy e folyamóriás partjai a mellékágak kiömlése fölött és alatt megfelelő hosszú szakaszokon rendszeres partvédőmúvekkel szabályozva, illetőleg megkötve nincsenek: önként érthetővé teszi, hogy a tork latok kérdése még igen nagy részben a folyam vízjárásától függ és igen nagy terjedelmű és költségű munkálatokra lesz szükség, míg a Duna három kiágazása közötti viszony megállapodik. Addig pedig a három ág közül a legkisebb ágnak, a Sulinának a fenntartása mindig kiváló gondot és nem ritkán igen nagy költséget fog szükségeim, hogy a mai állapotában megmaradjon. Szóval nemcsak a Szeret és esetleg más mellékfolyók, vagy magának a Duna folyam partjainak folytonos szaggatásából származó hordalék veszélyezteti vagy nehezíti a Sulina-ág és a Sulina-kikötő fenntartását, hanem többé-kevésbbé hozzájárul a folyam vízjárása következtében a három ág torkolatának folyton változó vagy változható helyzete is, mely az egyik ágat a másik rovására fejleszteni vagy eliszapolni törekszik. Az okoknak ilyen állandó fennállása következtében az ellenök való küzdelemnek is állandónak kell lennie, vagyis a dunatorkolati munkálatokat vezető szervezetnek is állandónak kell maradnia, mert a működésében beálló egy-két évi szünetelés vagy fennakadás nemcsak fokozott kiadásokat, hanem a hajózásnak veszélyeztetését is okozhatná. A dunai torkolat hajózhatóságának fenntartása körül a hatalmaknak két csoportja van érdekelve. Az első csoporthoz tartoznak azok az államok, melyek tengeri hajókkal keresik fel a sulinai, galatzi, brailai é. i. t. kikötőket; a másodikba pedig a tulajdonképeni parti államok sorolhatók, melyek a folyami hajózás révén vannak érdekelve. A tengeri hajózás révén jelentkező érdekeket az alábbi kimutatás tünteti elő, melyben az európai Dunabizottság által az 1911. évben beszedett illetékek lobogók szerint vannak csoportosítva: Angol — - ... 1,586.000 frank Görög ... ... 927.000 Osztrák.. ... • —, 284000 Magyar... 226.000 Román ... ... 182.000 Olasz ... 154.000 Német - 91.000 Franczia ... ... . ... ... — 61.000 Belga 62.000 Orosz 43.900 Hollandi... - 28.000 Török i. - 24.000 Dán... 15.000 Norvég ... ... ... . ... 14.000 Svéd - 9.000 Samos szigete - 7.000 Bolgár ... - 5.000