Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

5. füzet - V. Apró közlemények

170 Az osztrák mérnök és építész egyesület kiadta a «Bericht des Ausschuses für die Wasserversorgung Wien» czím alatt 1895-ben megjelent műben következők vannak: «A hatóságilag megállapított maximális vízmennyiség, melyet a csatorna tulajdonosa a Lajtából és kiegészítésképen a Kehrbachból kivezetni jogosítva van, 0'857 m

s másodperczenkint.» Az austro-belga vasáttársulat ez idő szerint azt kérte a wienerneustadti elsőfokú vízjogi hatóságtól, hogy ő a fent ismertetett vízhasználatát átalakíthassa, nevezetesen, hogy a vízkivételi müvét feljebb, a katzelsdorfi malomárok elágazásához, tehát magyar területről osztrák területre áthelyezhesse és az elvezetett vízmennyiséget az eddigiről 3-500 m

3-re felemelhesse, e vízzel egy Wienerneustadton létesítendő vízerőműtelepet hajthasson és fürdőt táplálhasson. A vízi művek úgy vannak megtervezve, hogy velük a 3'500 m

3-ből csak 2-000 m

3 lenne feltétlenül a Fischába ós Vimpácznál a Lajtába visszaterelve, 1500 m

3 pedig a bécsi csatornába jutna. A helyzet olyan, hogy Vimpácznál a Fischa vizének csak ä/

8-ad rész torkollik be a vimpáczi malom felett a Lajtába ; Vs-ad része a wampersdorfi vízi müvet hajtja s csak a vimpáczi malom alatt torkollik be ismét a Lajtába. E vízhasználat létesítése esetében: a lajtaszentmiklósi malom és községi tűzbiztonsági vízvezeték elvesztené vizét ; a vimpáczi malom s az alatta lévő összes magyar és osztrák vízhasználatok teljesen elvesztenék azt a különbözetet, melylyel a bécsi csatornába többet vezetnének be (1-500—0-857 = 0-643 m

s) ; a vimpáczi malom elvesztené a Fischán keresztül a Lajtába visszavezetett 2-000 m

3 víztömegnek 6/e-ad részét, azaz 1-250 m

s vizet; a Lajtaszentmiklóstól Vimpáczig terjedő, részben magyar községek mentén a Lajta, áradásait nem tekintve, teljesen kiszáradna. Mind e károknak kikerülése, illetve kártalanítása ez idő szerint a magyar és osztrák hatóságok közt folyó tárgyalások feladata. A rendezés fő nehézsége az osztrákoknak nemcsak velünk szemben, de más szomszéd államokkal szemben is (így az Aaclienseei vízhasználat tárgyában a bajorokkal szemben is) elfoglalt amaz állásfoglalása, hogy mindenik állam a maga szuverenitásánál fogva határain belül a vízfolyások fölött szabadon rendelkezhetik és ezeket a vizeket addig, a míg az állam határát el nem hagyják, az alantabb fekvő szomszédos államokra való tekintet nélkül elvezetheti és kihasználhatja. Ezzel szemben a magyar hatóságok álláspontja (s a bajoroké is) az, hogy az ily vízfolyásokon tervezett minden olyan mű kivitele előtt, mely mű a víz folyását, irányát, a folyóvíz menyiségét és minőségét a szomszéd állam kárára megváltoztathatná, a másik áll am beleegyezése is szükséges. Péch Béla. 7. A niederfinowi hajóemelő. (2 képpel). Néhány évvel ezelőtt, mikor a Dortmund-Ems-csatorna forgalma már annyira megnőtt, hogy a rajta lévő henrichenburgi hajóemelő nem győzte lebonyolítani, a hajóemelő mellé második átkelés gyanánt csegét építettek. Az üzem biztossága és egyszerűsége volt az a szempont, a mely a második műtárgy építésekor a csege mellett döntött s akkor nagyon sokan akadtak, a kik a zsilip és a bonyolódottabb szerkezetű mechanikus hajóemelők versenyét ezzel hosszú időre lezártnak gondolták, természetesen a zsilip javára. Alaposan ráczáfoltak most ezekre a poroszok, a kik a berlin—stettini hajó-