Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

1. füzet - III. Kofranek Vendel:A kistopoloveczi árapasztó csatorna, gát, közúti híd s vízosztó zsilip építése

-il reá víz alatt 80/80/40 cm. méretű zsákokban előre Ezzel sikerült az egy-egy vastartóra eső mintegy 60 t. terhelést az altalajra olykép elosztanunk, hogy számítás szerint cm

2-kint a talaj megterhelése l'O kg. volt s munka közben a vastartók — miként szintezéssel konstatáltuk — nem nyomódtak a talajba. A vastartókkal, illetve a tolópad pályájával három mezőre osztott alaprész mindegyikében egy-egy tölcsér dolgozott. (9. és 10. sz. rajz.) Megfontolás tárgya volt, hogy vájjon e három tölcsért egy közös, vagy három kisebb, egymástól függetlenül mozgó tolópadra helyezzük-e ? Az első esetben a berendezés egyszerűbbnek és olcsóbbnak látszott, de azzal a koczkázattal járt, hogy egyik tölcsér működésében beálló akadály, a másik két tölcsér munkáját is megakasztja, mely esetben, hogy a tölcsérekben a beton meg ne rekedjen, ki kellett volna üríteni, majd újból megtölteni őket, a mi a munka jóságának a rovására esett volna. Vízalatti betonozáskor ugyanis a tölcsérek kiürítésekor s újból való megtöltésekor mosódik ki a betonból a legtöbb czement úgy, hogy ilyen helyeken beton helyett jóformán csak kavics és homok épül be az alapba, miért is az ilyen eshetőségeket a mennyire csak lehet, kerülni kell. A másik esetnek az lett volna a jó oldala, hogy ha valamelyik tölcsér működése fel is mondja a szolgálatot, az igazítás ideje alatt a többiek tőle függetlenül, ha mindjárt mérsékelten is, folytathatják a munkát. Ez a berendezés azonban költségesebbnek látszott s így egy közös tolópadot alkalmaztunk. Egy további fontos kérdés volt az, hogy az 1-5 m. vastag alapbetont hány rétegben öntsiik? Tudvalevő dolog, hogy minél kevesebb réteget elkészített betont öntöttünk. építünk egymásra, az alap-