Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

4. füzet - III. Czverdely Andor: A városi csatornák szennyes vizeinek tisztításáról

59 a szennyvizek kevésbé sűrűek, tisztításuk könnyebb s fordítva, 100 liter és kevesebb fogyasztáskor a szennyvizek rendesen sűrűek. Körülbelül ugyanilyen szerepe van a gyűjtő és az elválasztó rendszernek. Ezekre való tekintettel a gyakorlati eredmények is különbözők. A legutóbbi angol kir. bizottság, a melyet a szennyvízkezelés tanulmányozására küldtek ki, a következőképen nyilatkozik ez ügyben a hektáronkint tisztítható szennyvíztömeget illetően : 1. A legjobb viszonyok között, mikor a szűrőtelep altalaja durva homok és kavics, felső talaja erősen homokos termőtalaj, hektáronkint és naponkint 260 köbméter vizet lehet egy-egy időszakban megtisztítani, évi és az egész területre elosztott napiátlagban 115 köbmétert. 2. Kevésbbé jó viszonyok között, midőn a szűrőtelep altalaja hasonlít az előbbihez, termőtalaja ellenben homok, esetleg turfás, időszakosan 280—520 köbméter, évi és az egész területre elosztott napi átlagban 90—260 köbméter szennyvizet lehet megtisztítani hektáronkint. 3. Szűrésre még képes homokos agyagrétegen az évi és egész területre elosztott napi átlag már 45—100 köbméterre száll le. Egész általános szabályok szerint időszakosan 340—680 köbméternél, az egész területre és évre elosztott átlagban 115-230 köbméternél nagyobb tömegű szennyvizet nem szabad a terület hektárjára ömleszteni. Ez esetben a lakosság .fejszáma szerint egy hektárra 1900—3800. illetve 630—1260 lélekszám esnék. Dr. Schiele mérnök szerint a német viszonyok között gondos előzetes kezelés esetét feltételezve az angol viszonyoknak megfelelő 1. esetben a telep egy hektárján 90 liter napi vízfogyasztáskor 2900—3800 lélekszám után keletkező napi 260—340 köbméter szennyvíz időszakosan, 900—1300 lélekszám után keletkező napi 80—120 köbméter a telep egész területére ós egész évre elosztva tisztítható. A 2. esetben a megfelelő tételek 1500—2900 lélekszámra 140—160 köbméterre, illetve 500—900 lélekszámra, 48—80 köbméter szennyvíztömegre, a 3. esetben 300—1900 lélekszámra, 30-100 köbméterre, illetve 100—350 lélekszámra, illetve 10—30 köbméter szenny víztömegre szállanak le. Az előbbiekből is kivehető, hogy a szennyvíztisztítás módja homokos talajt szükségei ; mennél homokosabb a talaj, annál jobb eredményeket szolgáltat. De világos az is, hogy a kultúrnövények öntözésével kapcsolatos szennyvíztisztításhoz 10-szer akkora területre van szükség, mint a váltótalajszűrés esetén. Ebből megérthetjük azt is, hogy a szennyvíztisztítás szempontjából e módszer tökéletesebb. Tökéletesebb abból a szempontból is, hogy a szerves vegyületeknek ama maradékát, a mely a váltó talajszűréskor a talaj felszínén és felső rétegeiben mint a baktériumok által fel nem dolgozható rósz, Massachusettsben ez irányban szerzett tapasztalatok szerint feltétlenül megtalálható, a növénytermeléssel kapcsolatos szennyvíztisztító eljárásban a növényzet feldolgozza. A talajcsövezés itt is elengedhetetlen. Szintúgy az egyenletes vízelosztás is. A németországi telepek feltűnően nagy szintező munkája az egyenletes vízelosztást czélozza, a mi a tisztítótelep végeredményeire erős hatással van, mert megakadályozza a talaj egyenetlen megterhelését, elősegíti tehát a szennyvizek egynemű tisztítását. A feltalaj kialakítása nagyrészben függ a telep domborúlat! viszonyaitól s