Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)
4. füzet - III. Czverdely Andor: A városi csatornák szennyes vizeinek tisztításáról
51 Ez oknál fogva a szennyvíztisztítás eme módját biológiai avagy oxidácziós eljárásnak nevezzük. Ez ásványi sók közül a nitrátok, foszfátok egyúttal növényi táplálékok értékes trágya-alkotórészek is. Innen van, hogy a szennyvizeket előszeretettel használják fel öntözésre. Az előadottakból önként kínálkozik a biológiai, illetve oxidácziós szennyvíztisztítás tudományosan megokolható felosztása : a) a természetes, b) a mesterséges biológiai vagy oxidácziós szennyvíztisztító eljárás. Ugyanis a természetben található talajok legtöbbje elegendő baktériumot és oxigént tartalmaz, hol ezek a természetben akár csekély mértékben találhatók, akár pedig hiányzanak, ott mesterségesen lehet előállítani. * A) A természetes biológiai szennyvíztisztító rendszerek. A természetes biológiai eljárásban a megállapodott tudományos eredmények szerint a természetes talaj szűrő és elnyelő képessége, a talajban lévő baktériumok tevékenysége, a talaj és a levegő oxigénje hozzák létre a tisztító hatást. Nem minden talaj alkalmas a szennyvíztisztításra. A legdurvább hibák ott történnek, hogy a szennyvizek trágyatartalmának értékesítésekor nincsenek elég figyelemmel a talaj minőségére. A természetes biológiai szennyvíztisztítás szempontjából ideálisnak nevezhető az olyan talaj, a melynek víztartó képessége csekély, levegőtartó képessége ellenben nagy. Oly talaj, a mely nem szűr, a mely tehát a vizet át nem bocsátja, vagy bár vízeresztö, de állandóan vízzel van telítve, többnyire savanyú kémiai hatású s eme tulajdonságánál fogva a baktériumok élettevékenységére káros, biológiai szennyvíztisztításra alkalmatlan. Legalkalmasabb e czélra a laza homok, homokos talaj, alkalmatlan a tőzeges és a kötött agyagtalaj. Általában a talajnak szűrőképesnek, lúgos kémiai hatásúnak kell lennie, mert ez a baktériuméletnek kedvez, továbbá szellősnek, vagyis erős oxigéntartalmúnak. Oxigéntartalom nélkül a szerves vegyületek ásványosítása a talajban alig történhetnék meg. Miután pedig a természetes talaj vízzel általában könnyen telíthető s a víz a talaj oxigéntartalmát könnyen kiszoríthatja, a szürötelepeket a talaj oxigéntartalmának biztosítása czéljából alá kell csövezni. Könnyen érthető ugyanis, hogy a talajcső felé törekvő vízszál egy-egy levegőszálat szív maga után. A szennyvíznek öntözéssel való megtisztítása három fázisból áll: a) a víznek a talaj felszínén való lehetőleg egyenletes elosztásából. Ez öntöző feladat. b) A szennyvíz elbontható vegyületeinek a talajrészecskék által való elnyeléséből és a talaj baktériumai segítségével való elbontásából. c) A végleges jellegű vegyületeknek, ásványi sóknak, tehát növényi tápláléknak oxidáczió útján való keletkezéséből, a mi egyúttal a talajra nézve újjáalakulást is jelent 4*