Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)
4. füzet - III. Czverdely Andor: A városi csatornák szennyes vizeinek tisztításáról
50 ható ki. Az üledékeket vagy külön területeken kell szárítani, vagy elásni, vagy mélyedésekben tározni. A tározott üledék rossz szaga miatt is kellemetlen. A mint az üledék annyira összeáll, mint pl. a nedves humusztalaj, a melyhez leginkább hasonlít is, felhasználják trágyának, avagy sajtolás után fűtésre vagy feltöltésre. Az oldó medenezék egyik nagy hasznát abban látják, hogy az oldatlan részek tömege az erjedés folyamata alatt erősen megapad, légneművé változik, s az üledék víztartalma is kisebb (mintegy 80%)- Nagy segítségére van e felfogás szerint az oldó medenczékben végbemenő erjedő folyamat, mert tisztításra csak az így megkisebbedett tömeg feldolgozása vár. Ez kétségtelenül áll, bár rossz oldalai is vannak, a melyek viszont a megerjedt vegyület megváltozott összetételéből keletkeznek. Pl. a kénhidrogén, a mely a megerjedt vizek kísérője, a vasvegyületeket könnyen bontja, miközben igen finom szemcséjű kristályokat alkot, a melyek a talaj porozítását veszélyeztetik, illetve a mesterséges biológiai testeket beborítják s eredeti rendeltetésűk kifejtésére képtelenekké teszik. De különösen kedvezőtlen a szennyvizeknek túlrothasztása ; ugyanis az ez úton keletkező mérgező hatású vegyületek a mikroorganizmusokra vannak káros hatással. Miután pedig a mikroorganizmusok a szennyvizek biológiai tisztításakor elsőrendű szerepet játszanak, az a kérdés, hogy oldó eljárást alkalmazzunk-e, csakis a biológiai szennyvíztisztító eljárás teljes megismerése után dönthető el. Az oldó medenczékben visszamaradt üledék kevés zsiradékot tartalmaz. Trágyaértéke csekély, csekélyebb, mint a derítő medenczékben lecsapódó üledéké. IV. A biológiai szennyvíztisztítás. A mechánikai szennyvíztisztítással azt a czélt, hogy a vizet a természetes befogadóba való bevezetés előtt oldott és oldatlan, de különösen szerves anyagtartalmától megfoszszuk s baktériumtartalmát megsemmisítsük, csak nagyon tökéletlen részben érjük el. A befogadók csekély vízhozománya vagy a befogadó folyó hiánya a szennyvízben feloldott szerves alkotórészek ártalmatlanná tételét követeli. A szennyvizek általános leírásából következik, hogy ez csak ásványi sók létrehozásával vihető keresztül, vagyis a szennyvizek oxidácziója útján. Hogy ez mekkora feladat, kitűnik a kálipermanganat fogyasztására vonatkozóan előadottakból, a melyek szerint a szennyvíz oldott részeinek oxidál ásához literenkint 300— 500 mg. kálipermanganát szükséges, vagyis mintegy 80—125 mg. oxigén. Arra való tekintettel, hogy a levegő oxigénje közönséges hőmérsékleten korántsem oly támadó jellegű, hogy az oxidáczió gyorsan végbemenjen, további eszközökhöz к*>11 nyúlni az oxidáczió elősegítése czéljából. E segédeszközök az alsóbbrendű állat- és növényvilágban, a mikroorganizmusokban, baktériumokban találhatók fel és pedig a baktóriumok amaz osztályaiban, a melyek élettevékenységének túlnyomó részéhez a levegő oxigénjére szükség van. A bonyolódott vegyi összetételű és szerkezetű, rothadásra könnyen hajló szerves vegyületek ásványosításakor tehát a mikroorganizmusok tevékenysége és az oxigén játsizk szerepet.
