Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

4. füzet - I. dr. Benedek József: A bökényi duzzasztógát és csege

16 A mint hallottam, az utolsó három év alatt a zsilip még mindig sülyedt, különösen a felső fő tájékán, a hol az alaptalaj rosszabb volt. Ebből viszont azt a következtetést kell levonni, hogy nem ártott volna az egész alaptestet köröskörül szádfalak közé fogni úgy, a hogy azt a gyulai folyammérnöki hivatal eredetileg gondolta és a hogy a másik vasbeton-alternativa tervezője, Kovács Sebestény Aladár műegyetemi tanár is tervezte, mert úgy látszik, hogy az ilyen agyagos talaj még évek múlva is kitér, ha ezt a mozgását mesterségesen meg nem gátoljuk. Ha a csege czölöprácson állana — mint a duzzasztógát — akkor persze már kevesebb szükség lenne a körülzáró szádfalra. A mi a nyers betonfalaknak az állapotát illeti: úgy értesültem, hogy még most, 7 év elmúltával se látszik rajtuk a fagynak vagy más külső hatásnak a nyoma, a mi mindenesetre a felhasznált anyagok megfelelő voltának és a gondos 30. kép. Egy orosz csege keresztmetszete. munkának a jele s a mellett szól, hogy a mi éghajlatunk alatt nem okvetlenül szükséges a betont védőburkolattal ellátni. Ebből a szempontból tekintve jól tartják magukat a vasbetonból készült rézsűburkolatok is. Feltöltött földre azonban az ilyen mereven összekötött táblákból készült burkolat nem igen való, mert nem tudja követni a feltöltés ülepedését s így közte és a föld közt üregek támadnak. Érdekesnek tartom megemlíteni, hogy az oroszok ezt a csegét úgyszólván teljesen lemásolták. A 30. kép, melyet Nikolszky-nak, az orosz közlekedő utak főmérnökének az 1912. évi filadelfiai nemzetközi hajózó kongresszuson bemutatott közleményéből vettük át, a Volga ós Ob folyók vízrendszerét összekötő csatornán