Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

4. füzet - I. dr. Benedek József: A bökényi duzzasztógát és csege

4 Talajviszonyok. Az építőgödrök szárazon tartása. Az építő helyet ideiglenes körtöltés védte az árvíz ellen (2. kép); a körtöltés a közepes árvizek magasságával színeit. Szerencsére az építésnek a két esztendeje alatt nem volt nagyobb árvíz; az építőgödrök egyszer se kerültek víz alá. A vízzel különben is nagyon kevés baj volt, a mit nemcsak az alacsony vízállásoknak és a Köröstől való nagyobb távolságnak, hanem annak is köszönhettünk, hogy az alapozó talaj elég jó volt; azok a bizonyos források, a melyek az ilyenfajta építéseknek rendes kísérői, — ha tudniillik a gödröt nem rendszeres talajvízsülyesztéssel, hanem árkolással és gyűjtő kutakból való szivattyúzással tartják szárazon — nagyon kis mértékben hátráltatták a munkát. A csegének a felső feje ugyanis 25—30% homokot tartalmazó alluviális agyagra került ; lejebb, a csege közepe táján már csak itt-ott találtunk az agyagban 1—2 cm. vastag homokereket vagy kisebb homokfészkeket; az alsófő alaptalaja pedig egészen tiszta agyag volt. Szóval mondhatni, hogy a csege vízálló talajra épült. Kevés vízvezető ér volt a felsőbb rétegekben is, — azokban tudniillik, a melyeket a zsilip alapgödrének a lejtője átmetszett; csak helyenkint kellett a lejtőket a megcsúszás ellen biztosítani, de a mikor a gödörnek lejebb-lejebb való ásásával a talajvíz is lejebb szállott, akkor ezek a biztosítások is feleslegesekké váltak. A 23. képnek a baloldalán látni lehet ezeknek a biztosító palánkfalaknak a maradványát, jobboldalán meg az agyagnak a hullámos rétegzesét. A zsilip alapgödrében összegyűlt fakadó vizet a gödör szélén haladó árkokban vezették egy 2 méter átmérőjű, kibetonozott fenekű gyűjtőkútba (23. kép), a honnan egy 8 hüvelykes körszivattyú emelte ki a Körösbe, de még ez az egyetlen szivattyú is csak időszakosan dolgozott. A 23. kép felvételének az idejében a Körös vízállása elég magas volt; a külső víz 11 méterrel állott a gödör feneke felett, de azért a gödörben vígan betonozhattak. A duzzasztógátnak az alaptalaja nem volt ugyan olyan jó, mint a csegéé, mert csak az egyik fele került homokos agyagra, míg a másik fele tiszta homokon áll, de ez a homok meg nagyon tömören ülepedett és olyan finomszemű volt, hogy a kisebb nyomású vizet alig bocsátotta át magán. A duzzasztógát alapgödrében szintén csak egy 2 méter átmérőjű kút volt ; ^először ebből az egyetlen egy kútból való szivattyúzással akarták"*az egészjjlgödörnek a talajvizét lesülyeszteni, a mi azonban a homok finom voltánál fogva "nem sikerült, mert a kút szívó hatása alig néhány méterre terjedt. így hát ennek a gödörnek a vizét is árkokban vezették a kútba, a melyből szintén egy 8 hüvelykes körszivattyú emelte ki a Körösbe. A duzzasztógát. A duzzasztómű РогУее-rendszerű tűs gát. A Körös kisvizeit 2'50—3'00 méterrel duzzasztja fel, küszöbe a folyó átlagos fenékmagasságában van. Bakjai az oderai régi fajta bakok mintájára készültek, magasságuk 3'94 m., egymástól való távolságuk 1'25 m. A tűk Guillemin-rendszerii kampós tűk, teljes hosszuk 4'30 m., támasztóközük 3'75 m. Szurkos fenyőből készültek, súlyuk a vasalással együtt 29 és 36 kg. közt változik. A kezelőhíd 40 cm.-rel, az oldalfalak koronája pedig 55 cm.-rel van a duzzasztott víz felett. Az árvíz a falakat elborítja; a legnagyobb