Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

4. füzet - I. dr. Benedek József: A bökényi duzzasztógát és csege

50551 A bökényi duzzasztógát és csege. (30 képpel.) Irta: dr. Benedek József. A bökényi duzzasztógát és csege építése az első lépés volt a Körösök csatorrázásának a munkájában. Ezelőtt hét évvel épültek a Hármas-Körösön, a Körösnek a Tiszába való betorkolása felett mintegy 5 km.-rel, a szentesi határ «Bökény» nevű dűlőjében. Innen maradt rajtuk a «bökényi» név. Eredeti tervüket a gyulai folyammérnöki hivatal készítette a Fehér-Körös gyulai tűsgátjának és az AlsóBéga csegéinek a mintájára. E tervek szerint alapjuk körülzáró szádfalak között betonból, oldalfaluk téglafalazatból, küszöbjük és egyéb kényesebb részük pedig faragott kőből készült volna, de a mikor a megépítésükre került a sor, akkor az építésre vonatkozó versenytárgyalást úgy írták ki, hogy ne csak az eredeti tervek megvalósítására lehessen ajánlatot tenni, hanem vasbetontervekkel is lehessen pályázni. A benyújtott három pályaterv közül kettő egyformán alkalmas volt a megvalósításra: az egyiket Kovács Sebedény Aladár műegyetemi tanár készítette és a Magyar építő részvénytársaság tett rá ajánlatot, a másikat a Freund Henrik és fiai czég nyújtotta be és dr. Zielinski Szilárd műegyetemi tanár készítette. Mind a két ajánlat jóval olcsóbb volt, mint az eredeti terv megvalósítására tett ajánlatok, ennélfogva az akkori földmívelésügyi miniszter úgy határozott, hogy a műtárgyak vasbetonból épüljenek. A két vasbetonterv közt ismét csak a költségek kérdése döntött, s mivel a Freund-féle ajánlat olcsóbb volt, ezt az ajánlatot, vagyis a dr. Zielinski tervét fogadták el. Annak idején, mikor az építés folyt, — mondhatnám valóságos búcsújárás volt az építőhelyen ; nemcsak hazai kartársaink érdeklődtek az építés iránt, hanem külföldi vendégünk is több volt; volt köztük olasz, osztrák, cseh, porosz, sőt véletlenül még egy tanulmányúton levő japáni is odavetődött. Az építés befejezése óta eltelt hét esztendő alatt a külföldi szakirodalomban elég bőven ismertették ezeket a műtárgyakat; megemlékezett róluk a «Ciment armé», az «Armierter Beton» kétszer is, részletesen ismerteti a tervüket az Lmperger-féle «Handbuch für Eisenbetonbau»-nak a második kiadása is. A magyar királyi Országos Vízépítési Igazgatóság az 1912. évi üladelfiai nemzetközi hajózó kongresszuson bemutatott közleményében szintén ismertette őket. De nem elég, hogy a külföldnek az irodalma ilyen bőven foglalkozott velük, hanem a csegének úgyszólván a tökéletes mását is elkészítették azóta az oroszok a Volga és Ob folyók vízrendszerét összekötő csatornán.