Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

3. füzet - I. Iványi Bertalan: Gázlórendezések Szolnok és Csongrád között a Tiszán

•203 A vezsenyi gázló rendezése 1909—10. és 11. években történt. A tulajdonképeni munkaidő a sátrak elhelyezéséhez a kisvizek ideje. Már «0» felett 10 méter magas vízálláskor sátrakat sülyeszteni nem czélszerű, mert a sebes víz elkapja, elforgatja a sátrakat s rendes zárt vonalakban való elhelyezésük lehetetlen. A vezsenyi gázlóban összesen 1663 darab rőzsesátort helyeztünk el. Javarészük három méter magas. Két méter mngas sátrakat leginkább a keresztkötéseknek a parthoz közelebbi, magasabb részein használtunk. Mélyebb vizekben négy méteres sátrakat is alkalmaztunk. Ezek azonban már nem elég merevek, könnyen meghajolnak, eltorzulnak s végeredményben nem érnek többet, mint a három méteres sátrak. Egy darab 5'0 méter hosszú, 30 méter magas rőzsesátor sülyesztve való elhelyezéssel az itteni árak szerint átlag 35'0 koronába kerül. A vezseny i gázló rendezésének költsége — a kotrást nem számítva — 64 ООО korona. Általában hasonló elvek szerint van folyamatban a tiszakürti gázló rendezése is. Ennél azonban a homorú part megvédésére a gázló rendezésével egyidőben állandó jellegű partvédezet is készül. A rőzsesátrak már 1911-ben beépültek, a partbiztosítás azonban, a múlt évi szakadatlan árvizek miatt, ez évre maradt. (13. kép és 14. kép.) A partvédezet úgynevezett végtelen rőzsepokróczból készül, a mely az elegyengetett, vagy lenyesett partilejtő 0*50 m. rétegvonalától kezdve a meder felé 25 méter szélességben borítja a part alját s a feneket. A rőzsepokróezot 20—25 em. vastagra készítjük s hosszanti és keresztirányú merevítő rőzsekolbászokkal látjuk el. Lesülyesztése négyszögméterenkint 0-06—0-07 m

3 kő rászórásával történik, a legkisebb víz színe fölötti részét pedig, a mely rész váltakozva vizén és szárazon van, apróbb fajta kővel 20 — 25 cm. vastagon terítjük be. A kődarabok közeit kitölti az iszap, az állandóan vízben levő fenékre lapult rőzsepokrócz pedig korhadásnak nincs kitéve s kitűnően védi a partot az alámosás ellen. A «0» víz fölött már a fűzfa is megél, a pokrócz felső széle fölött tehát fűzfasövényekkel, fonásokkal, dugványozással is megköthető a part, ha már kellően leszakadozott, vagy lenyesték s lejtője 1:2—1 3-nál nem meredekebb. Szakaszunkon 12-14 korona egy köbméter kő ára, megokolt tehát, ha a partbiztosításhoz csak annyi követ használunk, a mennyi a tartóssá tételhez okvetlenül szükséges. A mi a kiirti gázlónál az eddig elért eredményeket illeti, a következők : Az elmúlt év nyarán a balparti párhuzamosmű mögött, a legfelső 300—400 méter kivételével, már akkora iszaplerakódás volt látható, hogy a sátrak magasságát megközelítette, néhol elérte. Eszlelhető volt azonban az is, hogy mielőtt a beiszapolódás elkövetkezett, a párhuzamosmű vonalában levő sátrak megsülyedtek s magasságukban veszítettek. A sátrak előtt és alatt a homokot kimosta megszűkített mederben beállt sebesebb vízfolyás. Az iszapos árvizek azonban telerakták később iszappal a sátrat és környezetét s egy év után már félig vagy néhol egészen is eltemetődtek. A jobbpart felőli párhuzamosmű mögött gyengébbnek látszott az eredmény s e sátorsor felső része, a mely mély vízbe került, nagyon leroskadozhatott. Való-