Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

1. füzet - II. Maurer Gyula:Az écskai csegézőművek vasszerkezetének mázolása

magasan fekszik, hogy bár a csapok kisvízkor nem is kerülnek teljesen a víz •színe fölé, a bakok könnyű szerrel megközelíthetők és kiválthatók. Míg a régebbi egyéb rendszerű mozgógátak, mint Chanoine csapótábláinak, Des fontaines forgótábláinak kényes vízalatti részei voltak, addig az újabb rendszerű mozgógátak, mint a ^onry-gátak, csőgátak és a legkülönbözőbb rendszerű körszeletes gátak, mind oly szerkezetűek, hogy egyes öntöttvas vagy öntöttaczélrészeket kivéve, minden vasalkotórész víz fölé emelhető. Igaz, hogy ez utóbbi gátak alkalmazhatósága annyiban korlátolt, hogy legtöbbjük nem emelhető fel annyira, hogy alattuk a hajó elhaladhasson. De ez a követelmény ma, a midőn igyekszünk a vízlépcsőknél a vízerőt kihasználni, nem is oly fontos többé, mert ez esetben a dűzzasztást csak a legnagyobb árvizek és a jégzajlás ideje alatt rövid időre szüntetjük meg s a hajókat mindenkor a zsilipen vezetjük át. Visszatérve a Béga müveire, az alsó két, vagyis a torkolati és az écskai duzzasztóműnél föntartás szempontjából a következő hibákat találjuk: 1. A bak kisvíz alá eső rudazataiban 7, sőt 6 milliméteres gerinczvastagságok is vannak, továbbá a bak mellső, zárt szekrénytartója üresen maradt. A szekrénytartókat most czementhabarcscsal töltjük ki s ezért a tartók belső színe a gépgyárban semminemű mázt nem kap. Ujabb bakjainkon pedig az alsó duzzasztott víz színe alá eső hengerelt vasak legkisebb vastagsága 8 milliméter. 2. A duzzasztómű egyik szélső nyílásában a rekesztőtáblák az egyik oldalon a falazatra reáerősített hengerelt vasvezetéken csúsznak, illetve gördülnek. Tekintve, hogy a hengerelt vas könnyen rozsdásodik és hogy e vezeték kiváltása rendkívül nagy költségbe kerül, különösen lia a duzzasztás megszüntetése nélkül akarjuk •elvégezni, újabb műveinkben e vezeték anyaga öntött aczél és sokkal nagyobb vastagságú, mint a két alsó vízlépcsőnél. 3. A szélső, lefektetett bakok befogadására szolgáló fülke zárótáblája, a mely egyúttal e szélső nyílás rekesztőtábláinak vezetékéül szolgál, vagy egyáltalában nem vagy csak részben emelhető ki s akkor is nehéz búvármunkával. E rekesztőtábla befalazott részeinek kiváltása csak zárógátak oltalma alatt és igen nag,\ költséggel hajtható végre. A Nagy becskerek fölötti újabb műveinkben a kisvíz színe alatt befalazott kovácsolt vagy hengerelt vasak egyáltalán nincsenek. A zárótábla teljes egészében, búvármunka mellőzésével, könnyen kiemelhető. Míg 1910-ig a már elkészült duzzasztómű vek bakjainak csak az alsó duzzasztott vízszín fölé eső részeit mázoltuk évenkint vagy kétévenkint, 1910. óta a bakok kiváltása rendszeresen folyik. A duzzasztómű felállítása alkalmával minden tavaszszal 3 bakot kiemelünk és helyükbe a tartalékbakokat helyezzük el. A kiemelt bakokat azonnal letisztítjuk, bemázoljuk, szekrénytartóit czementhabarcscsal kiöntiiik, hogy a mennyiben alkalom adódik, ugyanabban az évben további három bakot válthassunk ki. Így az écskai kapúk idei mázolásával kapcsolatosan a duzzasztóműből 6 bakot cseréltünk ki. Az I. és Il-ik vízlépcsők duzzasztóműveiben 19—19 bakot, a Ill-ban 17-et, a IV-ikben Ifi bakot találunk. Az V-ik duzzasztóműben, a hol a bakállás távolságát a szokásos 1'25 m. helyett 1-52 m.-re növeltük, a duzzasztóműben már csak 13 bak vanE szerint 4, legfeljebb 5 évenkint mindenesetre módunkban lesz valamennyi bakot kiváltani. Ha ez az idő túlhosszúnak bizonyulna, a tartalékbakok számának növelésével 3—4 évre csökkenthetjük.