Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

1. füzet - VI. Tellyesniczky János: A Morva-őrgrófság vízszabályozó munkálatai

но Az őrgrófság területén, hol a száraz időszakok néha igen hosszúak, fontosahb mint más országokban, hogy a víznek a csapadékos időszakban való tározására figyelmet fordítsanak és a vízgazdaságot tervszerint kezeljék. Szükséges tehát, hogy a vízfolyások rendezésével egyidőben a völgyzárógátakat is kiépítsék s a tározott vizet a mező- és rétgazdaság hasznára fordítsák. A völgyzárógátaknak nagy a fontosságuk a községek vízzel való ellátásában ; az ipartelepek beszennyezte folyóvíz tisztítható, a haltenyésztés előmozdítható lenne s a tározott vízzel energiát lehetne termelni, mely utóbbi körülmény a mezőgazdaság részére is — eddig nem eléggé méltatott — haszonnal járna, mit igazol az is, hogy a morva mezőgazdák sok helyen már ma is elektromos műveket építenek a mezőgazdaság czéljaira. Mivel a Morva őrgrófság északi és keleti hegységei évi átlagos csapadéka 1000 mm., meg van a lehetőség, hogy völgyzárógátak segítségével a vízgazdaság minden szükségletét kielégítse. A Morva és Thaya folyók vízgyűjtő területéről évenként átlagban 5000 millió m® víztömeg folyik le, vagyis mperczenként átlag 160 m

3. A ki s víz tömege lemegy 15 m

s-re. Ha a fennálló vízjogokra 100 m

3-t veszünk mp-ként számításba, ez csak 8000 millió m

3-t tesz ki évenként s így még mindig marad e két folyóban 2000 millió m

s használatlanul elveszett víztömeg. Az őrgrófság különféle vízgazdaságának vízszükséglete következően alakul: Morvaország öntözhető rétfelszíne 80.000 hektár, öntözésükre kell évente 50 millió köbméter víz, a víziutakra kell 35 millió m

3, a folyóbeli kisvíznek a száraz években való rendszeres növelésére 80 napon át mp-kónt 10 m

s-t felvéve 70 millió m

3, összesen 155 millió m

s. Föltéve, hogy a medenczék évenként 2V

2-szer megtölthetők, a 155 millió m

s haszonvíz tározására 60 millió m

3 férőjű medencze elegendő. Az árvédelem czéljaira szükséges víztározás nagyságára vonatkozóan is lehet hozzávetőleges számítást végezni s megállapítható, hogy Morva őrgrófságban a völgyzárógátakkal való árvízvédekezés lehetősége a gazdaságilag elérhető határok között van. A morvaországi eddigi legnagyobb árvíz tömege a Thaya torkolat alatt tetőzéskor 2300 m

3-nek vehető fel. Egy ily árhullámnak vízemésztése az 1200 m

3-t meghaladó és 2 napban felvett tetőzéstartam alatt leszorítható 1200 m

3-re, ha a folyók felső vidékén 120 millió m

3, és 1500 m

8-re, ha 90 millió m

3 vizet tároznak, számításba sem véve, hogy a mellékfolyók tározásai a föfolyóban való tetőzésiik időközére kedvező hatással lesznek. Egy 120 millió m

3-es tározás, tekintve a Morva és Thaya folyók 23900 km

2 vízgyűjtő területét, megfelel 5 mm. egyenletesen elosztott lefolyásmagasságnak s így Morvaországban 120—150 millió m

3-t tározó völgyzáró gátakkal számbamenő vízgazdasági haszon volna elérhető. Hogy mikép lehet a völgyzárógátakat, illetőleg a vizek tározását árvédelem czéljaira is kedvezően felhasználni, a mit azelőtt általánosan czéltalannak tartottak, arra példát szolgáltat Porosz-Sziléziában legelőször alkalmazott ilyen árvédelmi berendezés ; e tartománynak hidrológiai és hegyrajzi szempontokból sok hasonla-