Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

1. füzet - VI. Tellyesniczky János: A Morva-őrgrófság vízszabályozó munkálatai

59 folyások, hanem alsó szakaszukon Alsó-Ausztriához és Magyarországhoz is tartoznak. E folyókon tehát rendszeres szabályozást az említett országok érdekeltségeinek hozzászólása nélkül végeztetni nem lehet, sót valószínű, hogy ily munkálatokhoz maga az osztrák kormány sem adná hozzájárulását. A Morva és Thaya-folyók tisztán morvaországi szakaszainak rendszeres,, alulról felfelé haladó szabályozása csak akkor engedhető meg, lia e folyóknak legalább már amaz alsóbb szakaszai rendezve vannak, melyeknél az őrgrófság is érdekelt. A legközelebbi időkben az őrgrófságban e folyókon csakis oly részleges munkák végezhetők, melyek az alsóbb vidékek helyzetét nem súlyosbítják. Ez okból a Thayaszabályozás egyelőre nem kezdhető meg s a folytatólagos munkák csakis a Morva folyóra szorítkozhatnak s rajta is csak oly helyi jellegű rendezéseket lehet végeztetni, melyek az árvizek gyors levezetését nem mozdítják elő. A Morva szabályozása — mely a folyó irány- és esés-viszonyainak javításában, zűgók felhagyásában vagy nyitható berendezéssel való ellátásában és nagy víztömeg levezetésére alkalmas mederszelvény előállításában áll, kétségen felül növelni fogja a lefolyásra jutó víztömegeket, mely körülménynyel a folyó tervezetszerinti, megszabott szelvényeinek megállapításakor számolni kellett. De a Morva mellékfolyóinak fokozatos szabályozása következtében az előbb jelzett víztömegek fokozatosan növekedni fognak, mely körülménynyel pedig az 1890. évi Morvaszabályozó tervezetben nem számolhattak. A további körülmény, mely a már részletekben végrehajtott folyórendezésre is kedvezőtlen hatással lehet, az. hogy e munkálatokban főkép az árvízkárok lehető megszüntetése, nem pedig a víznek gazdasági kihasználása volt a czél s így csak részben alkalmasak az őrgrófság rendszeres vízgazdaságának előkészítésére. Ezek azok a nehézségek ós aggodalmak, melyek a törvényekkel biztosított folyószabályozással kapcsolatosan felmerülnek úgy, hogy a szabályozás dolga csakis az eddigi tervezet kiegészítésével oldható meg és pedig akként, hogy a tervezetbe a völgyzárógátak kiépítését is fölveszik. A völgyzárógátak kiépítésével megszűnik az az aggodalom, hogy a további folytatólagos és rendszeres szabályozás a Morva járását rosszabbítja s a mellékfolyók is szabályozhatók anélkül, hogy a főievezető medret túlterhelnék s végre megvethető az alapja egy nagy fontosságú vízgazdasági programmnak. Az utóbbi években mind gyakrabban fellépő rendkívüli árvizek kártételei arra a meggyőződésre vezettek, hogy levezetésüknek eddigi módja a kiöntések ellen teljes biztosítékot nem nyújt s a helyi szabályozásokkal és partvédezetekkel megbízható helyzet nem teremthető ; hozzájárul még mindehhez ama körülmény is, hogy az őrgrófság a vízfolyásait nem rendezheti függetlenül, mert a szomszédos tartományok és országok közreműködésére is rá van utalva. Ezen kívül meg kell még fontolni, hogy abban az esetben, ha az őrgrófság folyói az összes vizeket a medrükben vezetik le, a mezőgazdaságban és rétmüvelésben a legkedvezőtlenebb viszonyok állhatnak elő. Ezért idejekorán kell gondoskodni, hogy a megfelelő víztömegeket a száraz évszakokra tározzák.