Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

1. füzet - IV. Hajós Sámuel: Az 1909. évi szigai jégtorlódás megbontása

28 kedés következtében) nagy árhullám indult meg a Dunában, nyomában mindenütt a jég is mozgásba jött s csak a mi szakaszunkban állott még rendületlenül a jégtakaró. Már aznap látjuk, hogy Bezdán és Apatin között a vízmagasságok közti egyensúly megbomlik, a vonalak széjjel válnak, mi egyrészt az áradás miatt, másrészt talán a torlasz felépülése miatt van így, Bezdán u. i. sokkal nagyobb mértékben árad, mint Apatin; annyira felárad Bezdán, hogy 24-én Mohácscsal majdnem egy magasságra emelkedik s az a divergálás fokozódik 25-ikéig, midőn már 1"70 méterrel haladta túl a két mérczénél észlelt magasságkülönbség a normálist. 25-ike után enyhül a magasságkülönbözet (a szelvény kezd kimosódni), mely ЗО-án már csak 12 m., midőn (később említendő oknál fogva) megint hirtelen divergálás áll be. Nemsokára a bezdán-apatini egyensúly megbomlása után 24-én Mohács és Bezdán között is hirtelen szétválnak a vízállás-vonalak, a mi arra mutat, hogy ebben a szakaszban is alakulóban van egy jégtorlasz, mely a szétválás tartamából következtetve, 28-ig fejlődött ki maximális mértékére. Ekkor megindul itt is a szelvény bővülése, de ez csak alig két napig tarthat, mert a Baja feletti nagy torlaszok elindulásának eshetősége miatt sürgősen oda rendelt szakközegek (a magam vezetésével) a sirinai átvágás előtt talált torlaszt néhány szerencsés lövéssel útnak indították s ennek következtében a víz Mohácsnál azonnal rohamosan apadni, Bezdánnál pedig ugyanabban a mértékben és ugyanabban az időben áradni kezdett, vagyis a két vízállás-vonal rohamosan egymásfelé közeledik. A vonalak (24-iki) hirtelen széthajlásának egyidejűségéből következtetve körülbelül Sirinánál kellett a szelvényszűkűletnek lennie, mert a sirinai átvágás a mohács-bezdáni szakasznak közepén fekszik. A sirinai sikeres robbantással megindított jégtömegek azonban messzire nem mehettek, mert miként a grafikonokból látjuk, Bezdán és Apatin között (a hol az imént konstatáltuk, hogy a torlasz visszafejlődőben van) a vízállásvonalak megint hirtelenül szétváltak, biztos jeléül annak, hogy valahol megint akadálya támadt a jégzajlásnak. Ezért mondjunk «valahol» és nem a Sárkányszigeti régi torlasznál, mert a vonalak szétválásának időbeli kezdőpontja ezúttal Bezdánhoz esik (mintegy 4 órával) közelebb, mint Apatinhoz, tehát az új akadálynak is jóval közelebb kell lennie a felsőbb mérczéhez, mint az apatinihoz (Monostorszeg előtt körülbelül a Sziga felső torkolatánál volt az akadály), míg a régi torlasz, mint fentebb láttuk, a Sárkány-Dunában fészkelt. Az új torlódás felkeresésére, illetőleg eltávolítására kiküldött szakközegek a Sárkány-Dunánál találták meg az alsó, korábbi akadályt, első sorban tehát ezzel kellett végezniök. Kevés lövőszerkészletükkel azonnal hozzáfogtak a robbantáshoz, melynek hatása következtében 1903. január hó 2-án a torlasz elindult s vele együtt a még meg nem gyökerezett szigatoroki torlódás is, — mert mint a rajzból látjuk, a vonalak január másodikán hirtelen összehajlanak és már 3-án ismét beáll a Bezdán és Apatin közötti vízmagasságokra vonatkozóan a normális egyensúly. A jégtorlasz helyének felkeresése szintezés segítségével. A torlasz helyének a grafikon segítségével való felkutatása meglehetős bizonytalan úgy, hogy pontos megállapítása csakis más módon történhetik. Ilyenkor a torlasz hollétét eláruló legnagyobb vízszínemelkedést kell felkeresnünk, de ezt csak pontos szintezéssel érhetjük el. Kiindulva az eltorlaszolt