Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

1. füzet - IV. Hajós Sámuel: Az 1909. évi szigai jégtorlódás megbontása

27 A torlasz felépülésének, illetőleg megbomlásának előhaladásáról is tájékoztatnak a vízállás-vonalak : a míg ugyanis a széthajló vonalak közti távolság nagyobbodik, addig egyre épül a torlasz (egyre szűkül a szelvény) ; ha állandó marad ez a távolság, a torlasz is megállapodott ; ha végül azt látjuk, hogy a két vízszín közti magasságkülönbség folytonosan csökken, ez annak a jele, hogy a torlasz hézagait a víz kimosogatja s a szelvén}

7 bővül. Gyakorlati példa a vízállás-grafikonok tanulságairól. Most pedig áttérhetünk a mondottaknak gyakorlati példán való megvilágítására, melyhez czélszerűen használhatjuk a Bajától Apatinig terjedő Dunaszakaszban az 1902 1903. évi jégjárás idejéről szóló grafikonokat. (1. kép). A grafikon a bajai, mohácsi, bezdáni és apatini mérczéken napjában kétszer (reggel 8 és délután 4 órakor) leolvasott vízállásokat mutatja tengerszín feletti magasságokban, a mi azért alkalmasabb a 0 pont feletti magasságokban való ábrázolásnál, mert így a két-két vonal közötti távolság mindjárt megadja a két mércze közötti vízszín abszolút esését. Szemügyre véve a rajzot, azt látjuk, hogy deczember 10-ig semmi figyelmet érdemlő rendellenesség nincsen a négy vízállás-vonalban, melyek egymással majdnem egyközösen haladnak s ha van is pár centiméteres eltérés egyik-másik vonalpár magassági különbözetében, ez a zajló jégnek az eredménye. Deczember 10-én vehető észre az első nagyobb rendellenesség, még pedig az apatini vonalon, mely stagnálást jelez, holott a felső mérczéken a víz még mindig apadt. Ennek okát találjuk a Dráva torkolata körül támadt, nem nagyon jelentékeny jégszűkületben, melynek vízszínduzzasztó hatása Apatinban azonnal, huszonnégy órával későbben pedig Bezdánnál is mutatkozott Ennél sokkal feltűnőbb rendellenességet látunk azonban ugyancsak Apatinban ll-ikén délután, amennyiben itt a víz hirtelen és erősen apadni kezd, másnap reggel pedig Bezdánnál nagyobbmérvű áradás indul meg, mely felfelé haladtában aznap délután már Mohácsnál jelentkezik. Másszóval a bezdáni és apatini vízállás-vonalak erősen széthajtanak, a mi azt jelenti, hogy ebben a szakaszban valahol a jég megakadt és a szelvényt megszűkítette. És mivel a széthajlás, a magasság-különbözet növekedése, eltart 14-ig, kétségtelen, hogy a jégtorlódás az alatt az idő alatt folytonfolyvást gyarapodott, a szelvény egyre szűkült, a lefolyó vízből pedig mindig nagyobb-nagyobb tömegek maradtak el. 14-én délelőtt mind a két mércze-állomáson megfordul a dolog, a bezdáni víz erősen apad, az apatini pedig árad, azaz a vízszinek magas8ágbeli különbözete csökken, jeléül annak, hogy most már többtöbb víz érkezik le Apatinba, mint amennyi Bezdánon áthalad (Apatin a duzzasztott vízből táplálkozik), a mi arra mutat, hogy a torlaszos szelvény (vagy szakasz) egyre bővül. Azt is látjuk, hogy magától bővül vissza a szelvény, azaz a víz mossa ki, mert sem mesterséges úton nem bontották meg a torlaszt, sem magától nem ment el az akadály, amennyiben a jégtakaró még mindenütt erősen áll. Deczember 18-ika táján látjuk aztán, hogy a két vízszín közötti magasság-különbözet elérte megint a torlasz nélküli értéket, s ez arra vall, hogy a torlasz veszedelmes jellege megszűnt, mert ugyanannyi víz érkezik most már Apatinba, mint amennyi Bezdánnál elfolyik. Itt tehát olyan esettel van dolgunk, a midőn a jégtorlasz (igaz, hogy nem valami komoly torlasz volt, mert mindössze 30 cm. magas duzzasztást okozott) önmagától fejlődött vissza. Deczember 22-én (a Duna felső szakaszán beállott rendkívül erős hőemel-