Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

2. füzet - V. Apró közlemények

151 keztében keletkezett hátas résznek a folyó felől való elárasztása ellen s csak a jégtorlódás nélküli árvizek esetében nyújt némi biztosságot. Megemlítjük itt, hogy Panyola község belsőségét az ártéri víz ellen a szamosi töltéshez csatlakozó töltés védi és hogy a Túr völgye Nagyar fölött is összefüggésben van egyik ága révén a Tiszával. A töltéseket 1892. év előtt a vármegye kezelte s tevékenysége abban merült ki, hogy a folyók kanyarulatainak hátrább helyezkedése következtében a mederbe szakadozott töltések helyett kissé hátrább másokat épített. A birtokosság 1892. évben «Tisza balparti és Szamos jobbparti töltésfentartó érdekeltséggé» szervezkedett s azóta műveit a vízjogi törvény 40. §-a értelmében, az alispáni hatóság vezetésével saját külön tisztikai a útján tartja fenn és szakszerűen fejleszti. Az Ecsedi láplecsapoló és szamosbalparti ármentesítő és belvízszabályozó társulatnak 1894. évben történt megalakulása után a Szamos balparti töltése rövid idő alatt végleges méretekkel elkészülvén, az érdekeltségnek elsőrendű feladatává vált, hogy a Szamos jobbparti töltését kiegészítse. E nemű munkájával felülről lefelé haladva, ép a múlt év közepén jutott oda, hogy a földmív. minisztertől még 1909. évben vett figyelmeztetés következtében megindította az eljárást a panyolai határbeli töltésszakasz megfelelő átalakítása végett. A félrevezetett községnek végzete, hogy a töltésnek a múlt év őszére tervezett kiépítését minden rendelkezésre álló törvényes út felhasználásával megakadályozta. A február 8-án hirtelen enyhévé vált idő után február 10. és 11-én jelentkezett meleg eső az ártéren s a felette fekvő nagy vízgyűjtőn ugyanis 20—40 cm. vastag hóréteget olvasztott vízzé. A hirtelen magasra szökkent, de a február 13-tól kezdve újból 0 alá sülyedt hőmérséklet miatt rövid árhullámok a maguk előtt valamennyi folyón talált aczélos, 25—40 cm. vastag jégpánczélt csak folytonos tározódással voltak képesek a medrek színtje fölé emelni, széttördelni s maguk előtt lefelé tologatva, az alacsonyabb partok mentén részben két oldalra kirakni, részben a hullámtéren tovább szállítani. Ezt a munkát a víz a Szamosnak végleges töltések közé fogott szakaszán mindenütt a várt eredménynyel, sikeresen teljesítette. Szatmár-Németitől lefelé a Szamos medre mélyen beágyazott. A beágyazottság mértéke a torkolat felé folyton növekvő. A torkolathoz közel fekvő Vásárosnaménynál a víz 0 alá közel 2 m.-re sülyed s 0 fölött 9 m.-re emelkedik, a part színtje átlag 7-5 m. Panyolánál a part színtje átlag 74) m., a töltéskoronáé átlag 7-4 m., ugyanitt a korábban észlelt legmagasabb víz (1888. év) 7'4 m. Az ideihez hasonló kedvezőtlen jégviszonyok 1895. év óta nem voltak. Akkor a jobbparti töltés még ősállapotban lévén, Panyola felett keletkezett számos töltésszakadás. Ez a magyarázata annak a ténynek, hogy a panyolai töltés az idénig megfelelt, sőt az 1895. évinél magasabb 1888. évi árvíz ellen is nyújtott biztonságot. Február 13-án azonban a jégtorlasz a vizet, a mely előző este még 600 cm. körüli volt, 780—790 cm.-re, az alig 2 m. széles koronájú töltésnél 40—50 cm.-rel magasabbra duzzasztotta. Ily víz ellen való védekezést a 2-8 km. hosszú töltésen a lakosság képtelen volt sikeresen kifejteni s a mikor már jégtáblákat is ragadt 11*