Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)
2. füzet - V. Apró közlemények
160 A betonozás alatt derült, enyhe, éjjel hűs időjárás volt mintegy 6 C° és 20 C° határok között; a víz hőmérséklete 8—10 C° közt változott. A vízalatti betonozás költségeire nézve tájékozásul szolgálhatnak a következők: A kavics anyagát a munkahelytől mintegy 12 km.-re levő lukareczi és józseffalvi bányákból szállíttattuk s a helyszínén törettük s felhasználás előtt szállítás közben bő víz ráeresztéssel mosattuk. A homok termelését már említettük. Egy m 3 betonhoz 300 kg. porti andczementet vettünk. A betonozásnak víz alatt való végrehajtását csupán a tolópad s a tölcsérek építése tette némileg drágábbá. A betonozó berendezéshez jóformán az építkezésnél levő faanyagot használtuk föl ; új, jelentékenyebb beszerzés csupán a négy vasczölöp s a tolópad kerekei, csavarok, pántvasak voltak. Az előkészületek költségei a beton beépítésének egységárát alig 1—2 K-val emelték, de ennek fejében a beton-teregető, döngölő, a régebbi kötött betonfelszineket felvágó és tisztogató költségek a víz alatti betonozáskor mind elestek úgy, hogy a vállalati 34 K-ás egységár a jelen esetben teljesen megfelelő volt. Megjegyzendő, hogy kísérletezések, próbálgatások, munkamegakadás költségei az előállítás költségeit semmivel sem növelték, mivel a jól átgondolt betonozó tervezet és programm alapján a betonozás a megkezdés pillanatától fogva a befejezésig minden jelentékenyebb fennakadás nélkül folyt. Kofranek Vendel. 5. A panyolai és tiszacsécsei gátszakadásokról. Szatmár vármegyében a Szamos folyó jobbparti töltésén Panyola községnél és a Tisza balparti töltésén a tiszacsécsei zsilipnél folyó évi február 13-án bekövetkezett töltésszakadásokkal sokat foglalkozott a napisajtó s az a sajnos eset, hogy Panyola község nagyobb részén az épületeket a romboló ár tönkre tette, közrészvétet váltott ki. A műszaki szempontból eléggé tanulságos tényállást röviden az alábbiakban ismertetem. Előrebocsátom, hogy a 200.000 kataszteri holdat meghaladó terjedelmű Tisza—Szamos-közi ártér még csak részleges ármentesítésben részesült, jóllehet az ez irányú tevékenység hazánkban itt a legrégebbi keletű, a mit eléggé megokol az a körülmény, hogy a máramarosi és szolnokdobokai gazdag sótelepek termékeinek elszállítására a vasútak létesítése előtt kizáróan a tiszai és szamosi vizi-út állott rendelkezésre. A medrek rendezése és javítása czéljából már az Árpád-házi királyok idejében történnek intézkedések, Mária-Jerézia pedig formálisan királyi biztost küld gróf Károlyi Antal személyében, szigorúan elrendelvén a meder szabályozását és a töltések építését s megszabván azt is/;hogy ezek három öl szélesek és másfél öl magasak legyenek s a használatukért befolyó jövedelmet a karbantartásra fordítsák. A Tisza mentén Tiszaújlaktól, a Szamos mentén Krassótól lefelé el is készítik a töltéseket, de minthogy a Tisza—Szamos közét még két folyó : az árvízkor másodperczenként 45 m : í-t szolgáltató Batár és a 155 m 3-t szolgáltató Túr szeli át s ez utóbbinak a Tisza—Szamos közét közel két egyenlő részre osztó völgye a Tisza és Szamos egyesüléséig terjed : az egyesüléstől mintegy tíz-tíz km.-rel feljebb a Tisza balparti töltése a kisari határban, a Szamos jobbparti töltése Panyola község alsó végénél megszűnik, hogy így az ártérre Tiszaújlak felett a Tiszából, valamint a Batárból és Túrból kiömlő vizek itt szabadon folyhassanak le. A helyzet e leírásából nyilvánvaló, hogy mind a tiszai, mind a szamosi töltés tulajdonkép csak e folyók mentén az alluvium évezredes lerakodása követ-
