Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

2. füzet - V. Apró közlemények

147 cm nyílás-szélességű, betonalapon nyúgvó vasbetoncső áteresztő, mindkettő 20 tonna terhelésre méretezve. Az előbbinek kiviteli költsége beleértve a felmerült összes kiadást köbméterenként 110'— kor. Az utóbbinak pedig 57'— kor. Az 50 HP. erejű Luther-rendszerű szívógázmótort eleinte koksz, majd tőzegtüzeléssel tartottuk üzemben. Tiz-tizenkét órás üzemmel több izben megtett próbamérés szerint, koksztüzeléssel egy lóerő óra üzemköltsége (fütő, tüzelőanyag, kenőolajak és zsírok) 5 fillér volt. Tőzegüzemre vonatkozó mérések nem voltak végezhetők, mivel a rendelkezésre álló tőzeg nem volt eléggé kiszárítva s így a generátor tűzrétegeit a kelleténél több vizet tartalmazó tőzeg égéstermékei annyira lehűtötték, hogy ennek következtében a tőzeg nagymennyiségű kátrányos alkotórészei az alacsonyabb hőfokú kazánban nem éghettek széndioxiddá el. Az így keletkező kátrány a szerkezeti részek eltömése miatt a gép üzemét lehetetlenné tette úgy, hogy ismét a koksztüzelésre kellett visszatérni. Gondoskodás történt azonban, hogy az ez év tavaszán meginduló szivattyúzás idejére tőzegelőmelegítő szerkezettel a különben igen értékes 4300 kalóriás tőzeg használhatósága biztosítva legyen. Meggyőződésem, hogy kellő elővigyázattal, a tőzegnek, generátor fűtésre való alkalmazásával, igen szép eredményeket fogunk elérni. Különösen fontos ez jelen esetünkben, mivel a tőzeg nálunk még alig keresett czikk, a termelőgazdák a reális értéken alul kénytelenek értékesíteni s így is csak faszegény vidékeken képesek terményüknek piaczot találni. Azonkívül, hogy a tőzegnek rendszeres, üzemzavarok nélküli alkalmazhatása esetén a szivattyútelep üzemköltsége tetemesen csökkenthető, a tőzeg gazdaságos alkalmazásának új tere nyílik, a mi viszont a mostani kedvezőtlen tőzegárakra fog előbb-utóbb kedvező hatással lenni. Megemlítésre méltó, hogy a kiásott belvízcsatornákban, a Balaton felől szivárgásnak még csak nyomai sem voltak észlelhetők. A balatoni bozótok lecsapolásának hosszú ideig ugyanis az a hit volt a megakadályozója, hogy a lecsapolt terület a Balaton földalatti fölszivárgásai következtében ismét víz alá kerül. Ez volt az első alkalom, hogy ezt a balhiedelmet kézzel foghatóan, illetőleg szemmel láthatóan megczáfolhattuk. A végrehajtott munkálat kedvező hatása azonnal jelentkezett. A bozótszéleken, ott a hol tavaszszal még a víziszárnyasok ezrei tanyáztak, az őszi mezőgazdasági munka idején már vígan pattogott az eke után haladó béres gyerek oätora. A bozót belsejében pedig lázas sietséggel fogtak hozzá a helyenként 2'00 m vastag tőzeg kitermeléséhez. A kedvező eredmény a szomszéd birtokosok eddig kétkedő gazdaközönségét is csakhamar meggyőzte a munka s a vele járó tőkebefektetés üdvös voltáról. Kérték tehát annak oly módon való kiterjesztését, hogy társulati keretekben végrehajtva az ő területeik is lecsapolhatok legyenek. így alakult át a csehi—ordai berek lecsapolás «Zardavári berek-lecsapoló társulattá», a mely alakuló közgyűlését f. évi jan. havában tartotta meg. A pécsi m. kir. kultúrmérnöki hivatal átalakította tervek szerint a lecsapolandó berek területe Csehi, Orda és Fonyód somogymegyei községek határában 1785 kat. hold 548 D-öl, a mely 57-6%-ban gróf Jankovich Tivadar, 23-4G°/o-ban