Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

2. füzet - III. Rozsnyay Károly: Boszniai és dalmácziai tanulmányutam

131 Az itatok tervezésekor hasonló szempontok irányadók és a legelő marhát is kisebb távolságra kell hajtani, ha közelebb vannak a cziszternák egymáshoz, kevésbbé tapossák le a hozzávezető utat is ; már pedig ebben az országban nagy súlyt kell helyezni arra, hogy kopár területek ne keletkezzenek, sőt az a czél, hogy a meglevőket is megszüntessék. E műveletet Karsztjavításnak nevezik, melynek czélja a kopár területeket gyepszövettel ellátni vagy befásítani. Nagy feladat, mert rengeteg sok kopár terület található, főleg Herczegovinában, melyeknek legnagyobb előmozdítója a kecske. Boszniában is a víztartó medencze építőanyaga rendszerint mészkő, mely a helyszínén található; kötőanyagul portlandczement vagy czervenicza-habarcsot használnak (veres föld, terrarossa). Egy sajátságos, de kiváló fajtája van a terrarossának, mely zsíros és vastartalmú. Az építkezéshez a vizet rendszerint hordani kell. A terrarossát keverni szokták fehér mészszel, mert magában nem köt eléggé. A habarcshoz való mész lehetőleg előző évben oltandó, mert így nagyobb lesz a kötő képessége. A terrarossa lassan köt s ezért az építkezés folyamán állandóan nedvesen tartandó, de végeredményben mégis jobban köt, mint a portlandczement. Keverés-arány : 5 rész terrarossa és 4 rész oltott mész, vagy 4 és 3. Minél jobb minőségű a terrarossa, természetesen annál kevesebb kell belőle. Ha jó minőségű a terméskő, megfelelő a czementhabarcs is, mert terrarossa nem mindenütt található, bár a mészkőnek elmállás-terméke és ott, ahol a cziszterna létesítése megokolt, mészkő és terrarossa mindig található. A falazatkészítésnél a hézagokat jó mélyen ki kell kaparni, hogy a czementvakolat jobban kössön. Építőanyagul a koczkaköveket (faragott terméskő) is használják; betonból csak hat cziszterna van Boszniában és Herczegovinában, de legújabban vasbetont is alkalmaznak; de mégis csak a terméskő bizonyult a legjobbnak. A vízgyűjtőterületet rendszerint nem burkolják, de kívánatos és szükséges, mert e nélkül elvész a csapadókvíznek 50—60%-a, míg a mesterségesen burkolt területen a vízveszteség csak 20%. Főleg érvényes ez a repedezett szövetű mészszikla felszineken (hegyoldalokon). Burkolóanyagul alkalmasak a tető felszínek (fazsindely kizárásával), vagy pedig a terméskő- vagy betonréteg; a természetes sziklaoldal megtisztítandó és a hézagok czementhabarcscsal kiöntendők. Mesterséges felfogó felszín kevés található, pl. van egy 253 négyzetméter terjedelmű Stivor községben, Boszniában, mely vasbetonból készült, 15 cm. vastagságban, 60 cm. magas mell védő fallal körülvéve. E felszínt maga az eső tisztítja, de az első szennyes vizet nem engedik a cziszternába, mi czélra külön berendezések vannak. A víz megszűrése tört kő, kavics, homok vagy faszéh segítségével történik és pedig rendszerint mindahárommal együtt rétegenként és pedig alulra helyezik a durva kavicsot vagy zúzott követ és felfelé mindig finomabb szemcséket. A szűrőberendezés néhol két részből áll : az egyikbe néha kizáróan faszenet tesznek, de a faszenet rendesen elhagyják és csak kavicsot és homokot alkalmaznak. Nagyobb cziszternáknál ta álhatók ilyen kettős szűrők, a kisebbeknél csak egyszerűek. A tisztítás mosással vagy új szűrőtest hozzáadásával történik. Rendszerint csak a felső réteget cserélik ki. A felső homokrétegen szürke hártya keletkezik s akkor működik tökéletesen, ha ez a hártya már megvan. Az esővíz lehordta durvább anyag felfogása ritkább esetekben ülepesztő