Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

2. füzet - III. Rozsnyay Károly: Boszniai és dalmácziai tanulmányutam

medenczékkel történik, de vagy ezt, vagy az előbbit készítik és ritka esetben mindkettőt együtt. Mesterséges vízfelfogó területeknél első szűrőkre szükség nincsen, tökéletesen megfelelő az ülepesztö akna, mert egyébként a falusi emberek nem tudnak bánni a szűrőtesttel és nem szeretik kezelni. Mielőtt a víz bejutna a szűrőmedenczébe, alkalmazni kell rácsos vagy rostélyos szerkezetet a durvább úszóanyagok felfogására. A cziszterna maga zárt földalatti medencze, melynek túlfolyása van, de ürítő szerkezete nincs. A vízmerítós, mint a dalmácziai ismertetéskor is előadtam, vagy szivattyúval, vagy kézi merítővel (vederrel) történik, de a már elmondottaknál fogva megfelelőbb a kézi merítés vederrel; bevált egyébként a páternoster szerkezet is, mely mindkét rendszer jó oldalát egyesíti (pl. a Rapid stb. szerkezet). A természetes felfogó (vízgyűjtő) területen, mely bekerítendő, legeltetni, szántani, vetni, trágyázni nem szabad és a befásítás sincs rajta megengedve. Legjobb a gyepszövettel ellátott terület. A vízállás a medenczében csak a boltozat válláig terjedhet (mint Dalmácziában), hol a túlfolyót alkalmazzák. Boszniában egy köbméter víz fölfogására 2 négy szögméter területet számítanak mesterséges vízgyűjtő terület esetén ; természetesre 4—5—6 négyszögmétert. Hazai viszonyaink közt többet kell számítani, mert pl. Herczegovinában rendszerint sziklatalaj a vízgyűjtő felszín. Mint említettem 2—5 mm. csapadék számításba nem jöhet, sőt 5—10 mm. közötti csapadékoknak is fele rendszerint elvész, párolgás és beszivárgás útján. A vízfogyasztást Boszniában és Herczegovinában fejenként és naponként 4 liter vízre teszik, ló és szarvasmarha számára 12 litert, apróbb marhák részére 2—3 litert számítanak. Legvégső esetben nagy állat részére is csak 20 liter számítandó, mert az olyan vidékeken, a hol cziszternára van szükség, az emberek és állatok egyaránt csekély vízfogyasztáshoz vannak szoktatva. A cziszternákat rendszerint a völgynek közel legmélyebb helyére építik, hogy annál nagyobb legyen a vízgyűjtő területe, de nem egészen a legmélyebbre, mert elárasztás veszélyének kitenni nem szabad. A felfogómedencze mélysége az itatóknál is 3—4 m., alakja kör legyen, mert aránylag a legkevesebb építőanyaggal legnagyobb az ürfogata; az átmérő lehet maximumban 16 m., minimumban 3- 4 m. Itatóknál a befedés — beboltozás — elmaradhat, de itatóvályukról és az itatóhely kikövezéséről gondoskodni kell. A víz szüremkezése a szűrőaknán, illetve a szűrőtesten át alulról felfelé történik, hogy mindig a hidegebb víz kerüljön fogyasztásra. Az oldallejtők hajlása boltozott, vagy fedett medenczékben függőleges, nyitottaknál 2: l-hez szokott lenni. A medencze falazata és alapja legalább 30 cm. vastag; a víznyomást számításba nem veszik, mert a nyitott medenczékben a falazat csak burkolat. Czélszerű a medencze közepén métyedést, egy második kisebb medenczét beiktatni, hogy ha a víz fogyatékán van, kisebb területre szoruljon (alsó és felső medencze). Minden cziszternánál és itatónál szűrőt okvetlen kell alkalmazni, mert a szüretien víz sem ember, sem állat részére nem való.