Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

2. füzet - II. Sajó Elemér: Adatok a Ferenczcsatornáról

94 vette a csatorna szabadalmának időtartamára, vagyis 25 évre a mellette elterülő kincstári birtokokat, az akkori viszonyoknak megfelelő 450,000 korona (226.690 frt) évi bérért. Az új viziút közgazdasági jelentőségét legjobban megvilágítja az a tény, hogy a «Hajózási társaság» 25 év alatt 40 millió korona tiszta hasznot húzott a kincstári földek bérletéből, azaz csupán bérletjövedelméből nemcsak teljesen letörlesztette az alaptőkét, hanem még mintegy 32 millió korona tiszta haszna is maradt. Hogy a társaságnak a hajózásból eredő bevétele (hajózóvám. peage) mennyi volt a szabadalmi idő alatt, erre vonatkozóan nincsenek elég részletes adataink, de az egykorú feljegyzésekből valószínűnek látszik, hogy legalább is fedezte a fenntartás költségeit. A kincstári uradalmak bérletében elért 40 millió korona tiszta nyereség a földek amaz értékemelkedésének következménye volt, mely a csatorna kiépítése következtében állt elő. De a kérdéses kincstári birtokok csak egy részét alkották a csatorna forgalmi területének, a hol a többi magánbirtok értéke is hasonló arányban emelkedett és így kétségtelen, hogy a csatorna építésével előidézett értékemelkedés sokszorosan felülmúlta a beruházás költségeit. A csatorna forgalmi területét — a vasutak éles versem-tarifái következtében — jelenleg csak egy 40 kilométer széles sáv alkotja, A régi időben, a vasutak kiépítése előtt ez a sáv természetesen sokkal szélesebb volt. De csak 40 km. szélességet és 100 km. csatornahosszat véve fel (a 118 km. hosszból 18 km.-t a két végén már a Duna és Tisza forgalmi területébe számítunk) a Ferencz-csatorna forgalmi területe mintegy 400,000 hektár volt. Azt az értékemelkedést, mely a forgalmi területeken a csatorna építése következtében ált elő, hektáronként csak 200 koronára véve fel (annak idején egy hektár 50—100 koronát, jelenleg 2—3000 koronát ér),

!80 millió korona értékemelkedést kapunk, azaz mintegy tízszeresét a beruházás tőkéjének. Ez a számítás természetesen csak képet akar nyújtani az értékemelkedésről, a tényleges haszon valószínűleg még sokkal nagyobb, de kiszámítani lehetetlen. A bérlet és csatornaszabadalom a lejárat felé közeledvén, a részvénytársaság a csatornát meglehetősen elhanyagolta úgy, hogy helyreállítása nagy összegeket szükségelt volna. Ezért a szabadalmi idő lejártával 1827-ben a társaság a csatornát minden ellenszolgáltatás nélkül felajánlotta a kincstárnak. Ez az ajánlat hosszú tárgyalásokat eredményezett, melyek azzal végződtek, hogy az állam a csatornát 1842-ben saját tulajdonába és kezelésébe vette át. Ebben az időben a dunai torkolat már erősen el volt iszapolva, a lejtők beomlottak úgy, hogy a forgalom lebonyolítása csak nagy nehézségek közt történt. Az átvétel után a kincstár 1846-ban nagyobb munkákat kezdett meg, de a szabadságharcz következtében félben maradtak úgy, hogy a folyammeder megváltozása következtében szükségessé vált új dunai torkolati zsilip — a teljesen betonból való Ferencz- József-zsilip is csak 1854-ben készült el. 1842-től 1868-ig a kincstár új építményekre mintegy 27a millió koronát adott ki. A fenntartás költségeit ez idő alatt teljesen fedezték a csatorna saját bevételei úgy, hogy erre a czélra nem volt szükség az állam hozzájárűlására. A csatorna kezdeti forgalmáról nincsenek megbízható adataink, csupán 1826-tól kezdve, 1826-tól 1839-ig évenként átlagban 70.000 tonnát, 1868-ig pedig szintén évi átlagban 85,000 tonnát szállítottak a csatornán, vagyis a forgalom csak igen lassan emelkedett. Ezt főképen a csatorna hiányos víztáplálása okozta. Az egész csatorna táplálása vízemelés nélkül a felső torkolaton át a Duná-