Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

2. füzet - I. Tellyesniczky János: A Morvaszabályozás története

58 II. Az 1830-as évet követő évtizedeket, melyek úgyszólván kizáróan a folyó ármentesítésével foglalkoznak, és III. A legújabb kort, mely a véglegesen megállapított és kivitel alapjául elfogadott közös Morvaszabályozó tervezetet állapítja meg. I. Régebbi javaslatok és tervezetek. Az 1830-iki évet megelőző időkben a Morva folyó hajózását még oly fontos közérdeknek tartották, hogy a szabályozás terveiben a hajózás szempontja elsőrangú tényező volt. A Bécsről és Budapestről Troppau és az Odera felé vezető közlekedő útnak jelentékeny szakaszát Dévénytől Olmützig a Morva folyó alkotta, mely akkor, még ha nehézségekkel is, de hajózható és tutajozható volt. Idők folyamán e hajózó út a mederbe ipari czélokra beépített víziművek miatt fokozatosan alkalmatlanná vált a hajózásra úgy. hogy korán felmerült a szüksége oly folyórendőri szabályok kiadásának, melyek a hajózó út szabadon-tartására vonatkoztak. így az 1542. évben a tartományi gyűlés büntetés terhe mellett szigorúan meghagyja a molnároknak, hogy víziműveikkel a tutajozást ne akadályozzák és 1579-ben bizottságot küldöttek ki a Morva folyó hajózásának tanulmányozására, A morvaországi rendek 1653-ban 111. Ferdinánd császár beleegyezésével elhatározták, hogy a Morva folyót hajózhatóvá teszik és az Oderával összekötik, e terv kivitele azonban a bekövetkezett háborúk miatt abban maradt. Vogemonti Oszkár, gróf Kaunitz alkanczellár közbenjárására 1700-ban tervet készített a Morva folyónak Dévény és Tobitschau közötti csatornázására, valamint Königgrätz irányában az Elbével és Neutitscheinon át az Oderával való összeköttetésére; az állam kedvezőtlen pénzügyi viszonyai miatt azonban e munkálatokat nem foganatosították. Linck ezredes 1717. évben VI. Károly császár rendeletére térképet készített a Morva folyóról a hajózás czéljaira való szabályozásához, melynek alapján Beer Salamon Nikolsburgból engedélyt kapott 6 évre Morvaországba és Sziléziába való sószállításra, miért is köteles volt a Morva folyót Dévénytől Napajedl-ig hajózhatóvá tenni; a Napajedl-től Olmützig való szabályozás ez utóbbi város tanácsának lett volna a feladata. E munkálatokat azonban nem hajtották végre és a szabályozás kérdését újabb tárgyalás alá vették, melynek eredményeként 1723. évben Wieland József mérnök felvette a Morva folyót Dévénytől Napajedl-ig és Altomonte mérnök térképet készített róla. Ii tervekből megállapítható, hogy ez időben a malomzúgóknál zsilipek, a folyó mentén pedig vontató utak voltak. Az 1741—1763. közötti háborús években a Morvaszabályozás kérdése teljesen szünetelt. A morvavölgyi érdekeltek folytonos panaszára s ama körülmény folytán, hogy Hradisch vár környéke teljesen elmocsárosodott, az udvari kanczelláiia 1771. évben külön udvari bizottságot küldött ki a Morva folyómenti viszonyok tanulmányozására, mely bizottságnak lovag Locelle és Friedenthal tanácsosok és lovag Brequin mérnökkari ezredes voltak a tagjai. Brequin készített is térképet a Gőding és Hradisch közötti folyószakaszról, megmérte a medermélységeket, keresztszelvényeket vett fel, megállapította a mai-