Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

2. füzet - I. Tellyesniczky János: A Morvaszabályozás története

83 mok méreteit és szabályozó tervet állított össze, melynek alapján javasolta a kanyarulatok átvágását, a folyó-meder kitisztítását, az alacsony partok feltöltését, a malomzúgók leszállítását s minden malomnál árapasztó zsilip építését. E javaslatot az udvari kanczellária 1772. évben elfogadta s elrendelte, hogy minden malomnál vízmagasság-jeleket (Hamnagel) helyezzenek el, a zúgókat és malomzsilip-küszöböket leszállítsák, árapasztó zsilipeket építsenek s végre, hogy a Dévény-Kremsier közötti Morva folyó szakaszra egységes szabályozó tervet készítsenek. E tervezetet Brequin tényleg el is készítette, a szükséges munkálatok összes költségét 874.000 frtban állapítva meg. A Brequin-féle tervezet szerint építendő zsilipek és átmetszések költségeit az érdekeltek viselték volna, kivitelük azonban ellenállásuk miatt elmaradt s így csak a malomzúgók és zsilipküszöbök lejebb helyezésére vonatkozó javaslatot fogadták el és e czélból az 1774. évi legfelsőbb rendelettel jóváhagyott szabályzatot adták ki. Dorfleuth János 1780. évben ajánlatot tett a Morva folyó Dévény és Olmütz közötti szakaszának saját költségén való szabályozására s ezért 1785. október hó 10-én 20 évre megkapta a hajózás kizárólagos jogát e folyón. Dorfleuth beutazta a Morva folyót Dévény és Wessely között, Gődingnél építtetett is hajózó szilipet, de részint a munkálatok tökéletlen és lassú volta részint pedig az érdekeltek támasztotta nehézségek miatt, vállalkozása nem vezetett eredményre. A Morva folyó szabályozása s hajózhatóvá tétele az érdekeltek folytonos panaszai következtében ez időtől kezdve állandó kérdéssé vált és e czélból több rendbeli tervezet is készült, így 1795-ben Hciulcenstein olmützi könyvtáros elkészítette a Morvaszabályozás és a Morvát az Oderával összekötő csatorna tervét, melynek alapján Stoschek építészeti igazgató-mérnök a Morva folyóbeli munkálatok összes költségeit 2,328.000 frtban állapította meg. A bekövetkezett háborúk miatt azonban további lépések nem történtek. Később egy Morva-építészeti igazgatóság az egész folyót fölvétette és újabb szabályozó tervezetet készített, melyet Cerini építészeti főigazgató és lovag Struppi udvari építészeti igazgató bíráltak felül; e tervezetet az 1799. évi legfelsőbb elhatározás bizottság elé utalta, melynek Maillard ezredes, Schemmerl építészeti igazgató, Walcher abbé és a magyar Heppe építészeti főigazgató voltak tagjai. E bizottság azonban megbízatásában nem járt el úgy, hogy Schemmerl építészeti igazgató, mint a bizottság egyik tagja, önálló javaslatot készített e munkálatokra vonatkozólag és 1803. évben be is nyújtotta az udvari kamarának. Schemmerl javaslata főbb vonásokban a következő : A Morvavölgyi rendkívül kedvezőtlen árvízi viszonyok javítása czéljából mindenekelőtt szükséges a vízimalmoknál szabad zúgókkal az árvíz akadálytalan lefolyásának biztosítása. A folyó kanyarulatait körültekintéssel át kell vágni, a mellékágakat el kell zárni, a molnárok, halászok és egyes magánosok önkényes eljárását pedig szigorú rendőri szabályokkal kell megszüntetni, melyek végrehajtását legczélszerübben e folyó mentén alkalmazott külön felügyelőkre lehetne bízni. A Morva folyó torkolatánál a két folyó között elkülönítő gát lenne építendő, nemkülönben az összes mellékfolyók és patakok torkolatai alkalmas módon ren-