Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)
4. füzet - III. Létay Lajos: Az Erie-csatorna
и kel az Erie-csatorna kiegészítő részei, s a most folyó átépítésbe szintén bevonták őket. Az előbbi az Ontario tó egész vidékéről, tehát az északi oldalon Canada felől nyit olcsó útat New-Yorkba, az utóbbi pedig kiválóan fontos abból a szempontból, hogy két hatalmas víziút, t. i. a nagy tavak vizeit levezető Szentlőrincz és a Hudson között alkot oly hajózó kapcsolatot, mely az Egyesült-Államok egész északkeleti részéről a kereskedelmet szükségképen New-York felé irányította. Ez Erie-csatorna első bővítésének megkezdésével majdnem egyidejűleg megindult a vasutak építése is. Az új forgalmi eszköz eleintén nem versenyzett a csatornával, még pedig annyival kevésbbé, mert 1844-ben az állam a vasúti teherárúra ugyanolyan vámot vetett, mint a mekkorát a csatornán szedett. Ezt a vámot azonban 1851-ben a vasutak emelkedő hatalma miatt megszüntette. Az első bővítés hosszú munkájának befejezte után a polgárháborúk alatt s az utána következő időszakban 1883-ig kevés befektetés történt a csatornán. Számos javításnak érezték ugyan a szükségét, csináltak is sokfele tervet, különösen a háborúk idejében, a mikor erős volt a törekvés, hogy a csatornát és zsilipeket ágyúnaszádok átbocsátására alkalmas méretűvé kibővítsék, de a vasútépítés a háború után oly erős lendületet vett, hogy az érdeklődés a víziutak iránt nem volt felkelthető. A vasút és víziút harcza ebben az időben vette kezdetét s bár a vasutak számos mellékcsatornát tönkretettek úgy, hogy rajtok 1875. ós 1878. között a forgalmat megszüntették, mégis e küzdelemben élénken bebizonyult a víziút óriási közgazdasági értéke. Az Erie-csatornán a harcz elején a szállítás költsége fele sem volt a vasúiénak; a vasút azonban lejebb ment a tarifával, a mire a csatorna a vám csökkentésével felelt. így 1869-ben a nyugatnak menő öntött vasra és egyéb súlyos czikkekre nézve 50%-os apasztást mondott ki. Ez azonban nem bizonyult szerencsés politikának, mert a remélt hatást a vasúttársaság azzal semmisítette meg, hogy a csatornán keletről Buffaloig jutott s ott a tavon továbbítandó árút saját és bérelt gőzöseivel vontatta s tonnánként 10—20 K-val drágább árat szabott. Ez után 1873-ban a már csökkentett összes vámtételeknek újabbi 50%-k al s 1875-ben a búza ós fa vámjának megint Vs-dal való apasztása következett a keletnek menő forgalomban. Ezzel a politikával a csatorna a vasutak kapzsiságát időről-időre megfékezte s a tarifára erősen szabályozólag hatott annyira, hogy az Egyesült-Államok egész területén ma is New-York államnak vannak a legalacsonyabb vasúti díjtételei. A csatornának ezt az áldásos szerepét az állam azzal ismerte el, hogy 1883. január 1-vel a vámszedést megszüntette. A bevétel további közvetetlen forrása ekképen kimerülvén, mérleget készítettek a vámszedés egész időszakáról, melyből az tűnik ki, hogy a létesítés, bővítés, fentartás és kezelés 391,310.770 K-t tevő összegével szemben a vámokból 607,309.355 К volt a bevétel, azaz a csatorna 212,998.585 К hasznot adott. E mérleg összeállításakor az építésre és bővítésre felvett kölcsönök kamatait figyelmen kívül hagyták. A csatornavám eltörlése nem hozta meg a várt eredményt. A víziútra bocsátott búza mennyisége megnövekedett ugyan, de vele szemben a nyugotra irányuló forgalom csökkent. Ezek a tények mind jobban mutatták, hogy magában a csatornában van a hiba, mely csekély mélységével, szűk voltával és kezdetleges !
