Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

4. füzet - III. Létay Lajos: Az Erie-csatorna

45 lóvontatásával elavult s nagyobb befektetés nélkül a versenyt a vasúttal nem veheti föl. Az érdekeltek megtettek mindent, hogy az állam a szükséges pénzáldozatot megszavazza, de a vasúttulajdono3ok mindig megtalálták a módot, hogy az őket súlyosan érintő beruházást ne szentesítsék. Ez a harcz annyit mégis eredményezett, hogy 1884-ben megkezdték a kamarazsilipek oly mérvű — 625 m-re terjedő meghosszabbítását, hogy két egymás végébe kötött dereglye egyszerre legyen átzsilipelhető. E munka 1892-ig terjedt ki. mialatt a vasutak is fokozott mértékben javították berendezéseiket. Az Erie társaság két vágányra, a Central vasút 4 vágányra építette ki vonalait, jóval nagyobb sínszel vény nyel. Négyszerte erősebb lokomotivokat építettek s ezzel a felszereléssel a tarifát tonnakilométerenként 11 fillérről 1'5 fillérre szállították le. E mellett Kanada részéről is fenyegetett a tervbe vett hajózó csatornák versenye. New-York állam e körülmények súlya alatt s tudatában, hogy 61 countyjából (járásából) az állami adók 9U%-át abban a 31 countyban szedik be, melyek az Erie csatornára támaszkodnak, a csatorna forgalma ellenben csökkenőben van, 1895-ben törvényt hozott, melylyel a csatornának 27 m-re való mélyítését elhatározta. A munkát csakhamar -megkezdték, de 1898-ban az állam a további pénzutalványozást megszüntetvén, abba hagyták. Az átépítés ügyét azonban az érdekeltek már nem hagyták nyugodni s még messzebb menő beruházást követeltek. A kormányzó a kérdést, különösen a mélyítés mértékét tisztázandó, bizottságot nevezett ki, mely 1901-ben tett jelentésében tarthatatlannak mondta egyrészt a csatorna elavult berendezését, csekély mélységét, másrészt a lóval való vontatást, melylyel az alig 2í0 tonnás bárkákat óránként legfeljebb 3 km-es sebességgel lehet mozgatni, s csak a csatornának legalább 3'60 m-re való mélyítésével és gyökeres átépítésével vélte elérhetőnek a forgalom fellendülését. A bizottság az új csatorna vonatozására több tervet mutatott be s 1903-ig tartott, míg a változatok között választottak és a tervezet törvényjavaslat alakjában a törvényhozás elé került, hol erős küzdelem indult meg ellene a vasutak részéről. Minden eszközt felhasználtak, hogy a javaslatot megbuktassák, vagy legalább a napirendről levétessék s vele időt nyerjenek. Egyidejűleg a javaslatoknak egész sorát terjesztették a szenátus elé. Az egyik az ország biztossága szempontjából az Erie-csatorna vonalán hadihajók közlekedésére is alkalmas, mély csatorna építését javasolta. A másik a csatorna mellett a szállítás gyorsítására a vontatóút testén kívül földfeletti villamos vasút építését kívánta, melynek két vágánya egymás fölött feküdnék. Volt, a ki a vámszedés újbóli behozatalával akarta volna a csatorna forgalmát megnagyobbítani, sőt volt olyan törvényjavaslat is, mely az egész Erie csatornát vállalkozó tulajdonába akarta átengedni azzal a kötelezettséggel, hogy a csatorna medrében villamos-, vagy gőzvasútat létesít. Az átépítés híveinek szívós kitartásán azonban ezúttal minden mesterkedés megtörött és a javaslatot a szenátus 1903-ban megszavazta. Az előmunkálatokhoz két óv kellett úgy, hogy 1905. közepén fogtak az építéshez. Az átépítésről szóló törvény. Az új hajózó csatornáról szóló törvény 505 millió К értékű kötvény kibocsátását mondja ki az Erie-, Oswego- és Champlaincsatornák oly módon való átépítése czéljára, hogy e csatornák legalább 22'5 m.