Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)
4. füzet - III. Létay Lajos: Az Erie-csatorna
43 Buffaloban hajóra rakva, az akkori közlekedő eszközökhöz képest, olcsóbban és gyorsabban New-Yorkba juttathassák s így piaczot teremtsenek terményeiknek. Az 581 km. hosszú csatornát pártolói great canal-шк, hatalmas csatornának, ellenzői pedig az akkori kormányzó nevével gúnyolódva, Clinton-árkának- hívták. Eredeti szélessége a fenéken 8"4 m., a vízszínében 12 m. volt, 1-2 m. maximális vízmélységgel. A rajta közlekedő hajók 75 tonnásak voltak 24 m. hosszúsággal, 4 2 m. szélességgel és 1 m. merüléssel. A csatornán az állam vámot szedetett, mely a szállítandó anyag, illetőleg árúczikk értékéhez és súlyához képest tonna-kilométerenként 15- 625 fillér között változott. A fizetendő vám megállapítása végett minden hajó rakományát a parton külön le kellett mérni, hacsak a hajósok és vámszedők meg nem tudtak egyezni a súly megbecsülésében. A csatorna haszna már az építés folyama alatt az egyes elkészült szakaszok forgalomba helyezése során jelentkezett, s a befejezés után óriási fejlődést idézett elő a közgazdaság minden terén. Az olcsó szállítás lehetősége tömegesen vonzotta a telepeseket különösen az Egyesült-Államok mai területének északkeleti részéből. Gomba módra keletkeztek és fejlődtek a városok Albanytól Buffalóig és tovább nyugotnnk a nagy tavak körül. Óriási parlagon hevert területeket vettek mívelés alá, fokozottan nekiláttak az erdők kihasználásának és nagy tömegekben ontották a gabonát, épületfát, tűzifát, dongát és követ New-York felé a csatornán, mely viszont élelmi- és mindenféle iparczikkeket küldött az ellenkező irányú forgalomban. A szállítás ára But'falotól a Hudsonig 110 K-ról 20 K-ra szállott le tonnánként s bár az állam a csatorna még teljesebb kihasználása czéljából a vámtételeket már 1883-ban a keletfelé irányuló forgalomban 28 1/а%" а1> a z ellenkező irányú forgalomban 14 1/ 4°/ 0-al csökkentette, 1837-ben pedig a gabona és liszt vámját még jobban megkisebbítette — a csatorna bevétele már az első 10 év alatt nemcsak visszafizette az egész befetektést és fedezte a fentartás és kezelés költségét, de ezenfelül több millióra menő tiszta hasznot is hajtott. A forgalom állandó emelkedése következtében a csatorna az első 10 év után a szükségletet már nem tudta kielégíteni s bővítésre szorult. Ezt a munkát 1836 és 1862 között hajtották végre fokozatosan 222,325.000 К költséggel oly módon, hogy a fenékszélességet 17 m-re, a vízszínben mért szélességet 21 m-re, a mélységet 2-10 m-re, tehát az eredeti mélységnek közel kétszeresére növelték. Ez a bővítés — a réginél 3-szor nagyobb — 220 tonnás hajók közlekedését tette lehetővé. E hajók maximális méreteit 29 m. hosszúságban, 525 m. szélességben és «Г95 m. merüléssel szabták meg. Az átalakítás munkája 1862-ig az egész hosszúságban meg nem történt ugyan, mindazonáltal a törvényhozás ebben az évben befejezettnek jelentette ki. E bővítés gazdagon gyümölcsözőnek bizonyult, a mit a forgalom adatai élénken megmutatnak. 1837-ben, a mely évből az első megbízható feljegyzés származik, 667.151 tonnát tett a vizén való szállítás s e szám 1880-ig több mint 7-szeresére — 4,608.651 tonnára — emelkedett. Az olcsó víziút nyújtotta rendkívüli haszon számos mellékes csatorna építését is maga után vonta, melyeken szintén virágzó fejlődésnek indult a hajózás. E mellékcsatornák közül csak a két legfontosabbat említem meg, t. i. az Oswego- és Champ!ain-csatornákat, a melyek rendkívül nagy gyűjtőterületük\
