Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

3. füzet - V. Tavernier R.: Vízmennyiség-mérések változó medrű folyókon Fordította: Gillyén József

218 csak részben telik meg, a görbe is a fenék részleges feltelésének mértékében csak részleges eltolódást fog szenvedni. Ha a mérczét a ^ à/ pontba helyezzük, a jelenség képe nagyjában ugyanaz lesz és a III. sz. melléklet 1. ábrájából szintén számot adhatunk magunknak az eltolódás maximális értékéről, a melyet a víztömeggörbe a és A

x у

л helyzetek között szenvedhet. Ha a mércze C

rben van, akkor a jelenség lefolyása kissé más lesz ; a fenék szintje nem változik, de a felszíni esés abban a mértékben csökken, a mint az alantabb fekvő gödör feltelik, a vízszín emelkedik a mérczénél és a víztömeggörbe különböző irányokat vesz fel, mindinkább távolodván a függőleges iránytól a C

x e

1 helyzettől kezdve a szélső a

x helyzetig, a melyet akkor ér el, a midőn a gödör teljesen feltelik. Ha a mércze a pontban van, a jelenség egy kissé ismét más lesz; a fenék szintje kissé alább száll a nélkül, hogy a vízszín magassága változnék. A Yi Yi' tömeggörbe elhajlik, eltávozván a függőleges iránytól és közeledvén az A

1 közepes görbéhez abban a mértékben, a hogy a feltöltődés előhalad. Haszon nélkül való ezt a fejtegetést tovább folytatni; már látható belőle a végkövetkeztetés. Abban a föltevésben, mely a küszöbök lekopásával és a gödrök feltelésével képzeli a mederhosszszelvény sinusvonalának megváltozását, a mérczére vonatkoztatott víztömeggörbe változásainak amplitúdója a mederváltozások előhaladásának föltevésével kapott értékekhez viszonyítva, felényire száll le. Ahhoz képest, hogy milyen pontban van a mércze a felette és alatta levő küszöbökhöz képest, ez a változás egyszer a víztömeggörbének önmagával párhuzamos eltolódásában jelentkezik, más alkalommal a görbe irányának módosulásában, de sem egyik, sem másik mozgás alkalmával nem haladhatja meg a tömeggörbe sohasem azt a középhelyzetet, a mely a középeséshez képest kiegyenlített medernek megfelel. Nem nehéz a vízfolyás közepes esését a mérőállomás környékén elég kiterjedt szintezés segélyével némi pontossággal megmérni. Ha a vízállásészlelések és a tömegmérések csak mérsékelt változásokat mutatnak, ha a víztömeggörbe helyzete a középesésnek megfelelő helyzethez viszonyítva csak közeledik hozzá, vagy távolodik tőle a nélkül, hogy valaha meghaladná, ebből azt fogjuk következtetni, hogy nem az alakváltozások előhaladásával. hanem helyhezkötött alakváltozásokkal állunk szemben. Mindkét föltevésben a középsebességek ós a nedvesített szelvények görbéi is épen olyan jellemző alakváltozást szenvedhetnek mint a tömeggörbe, a mint a III. sz. melléklet 2. ábrája mutatja. Ez az ábra, a melyen a középesésnek megfelelő nedvesített keresztszelvények és középsebességek görbéi vörös, illetve kék eredményvonallal tüntetvék föl — mutatja, hogy e görbék kilengésének amplitúdója szintén felényire szállott alá. Ha a vízmércze az a/ pont környékén van, akkor míg a Q víztömegnek megfelelően a mérczén leolvasott vízállás mindig ugyanaz, a víztömegmérések változó középsebességet adnak, a mely a meder sinusvonalának ellapulásával arányban l-70 m.-től 2-31 m.-ig emelkedik, a nedvesített keresztszelvény pedig épen ellenkezőleg 23 60 m

2-től 17 20 m

2-ig csökken. Ha a mércze yi"ben van, ugyanazon Q víztömegnek megfelelő mérésekből 2'70-től 231-ig apadó sebességet és 14'8 m

2-től 17-20 m

2-ig növekedő nedvesített szelvényeket fogunk kaphatni.