Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

3. füzet - V. Tavernier R.: Vízmennyiség-mérések változó medrű folyókon Fordította: Gillyén József

215 Mielőtt ezt a vizsgálatot megkezdenők, — óvakodva mindenesetre attól, hogy az ismertetett föltevések bármelyike mellett is elhamarkodva állást foglalnánk, — legyen szabad futólag megjegyezni azokat a benyomásokat, melyek azokból a megokolásokból következnek, a miket az egyes tudósok állításaik támogatására felhoznak. Úgy látszik, hogy a mozgó medrü folyók szabályozásának német módja, az úgynevezett «kalibrálás», a mely abban áll, hogy a közép- és nagyvizeknek (nem tekintve a küszöbök és gödrök váltakozásaiból folyó magasságkülönbségeket) állandó szélességet és közel állandó keresztszelvényt adnak, nem megfelelő «az esések áthelyeződése» törvényének alkalmazására ; egyáltalán nem meglepő tehát, hogy Németországban, a hol kizárólag ezt a szabályozó módot alkalmazzák, az alakváltozások előhaladását tekintik általános érvényű jelenségnek. A Rhône folyón ellenben Girardon ettől eltérő módszert követett. A töltések és bemerülő sarkantyúk alkotta váz kétségkívül a természet útmutatásainak megfelelően — teljesen úgy vonalozott, hogy a küszöbök felett a nagyvizeknek megfelelően a nedvesített keresztszelvény megnövekedjék; ez a növekedés magyarázza mind az esések áthelyeződésének jelenségét, mind a küszöbök állandósságát, illetve egy helyhez kötöttségét, honnan habár időnként lekopnak vagy feltöltődnek is — egyáltalán el nem mozdulnak. Ha figyelembe veszszük, hogy a Durance felső szakaszán helyenként részleges töltésezést végeztek, mely mintegy a kalibrálásnak felel meg, — ós hogy más helyeken, mint például Sisteron-nál és Mirabeau-nál hirtelen erőszakos szűkületek bizonyos állandóságot mutató gödrök természetszerű kialakulását idézték elő, — határozottan arra kell gondolnunk, hogy esetenként egyszer az egyik, máskor a másik föltevéssel találhatjuk szemben magunkat. Így például, midőn valamely hegyi vízfolyáson tisztán kivehető a meder változásának évi időszakossága, megfelelően a hóolvadásos árvíznek, valószínű, hogy ez az ingadozás inkább a fentebb kifejtett második, mint az első föltevésnek tulajdonítható. Sőt nem lenne abban sem semmi valószínűtlenség, hogy bizonyos esetekben a két tünemény egy időben áll fenn és hogy ebből a mindegyik által előidézett hatásoknak bizonyos egymásrahalmozódása következnék. Mindezekből az okokból nem lesz haszon nélküli, ha bizonyos részletességgel elemezzük azokat a különböző hatásokat, a melyeket a tömegmérések észlelő eredményére egyrészről a «mederváltozások előhaladása», másrészről a «helyhez kötött alakváltozások» gyakorolnak. A 11. sz. melléklet ábrájának megszerkesztésekor függőleges oldalfalú, állandó szélességű nedvesített keresztszelvényt tételeztünk fel ; ép így megszerkeszthetnők a vízfelszín hullámvonalszerü görbéjét, ha háromszögalakú, konkáv vagy konvex nedvesített keresztszelvényeket tételeznénk föl, melyek mindegyike a vízfolyás minden pontján ugyanazon íl = Cp

m alakú képlettel lenne kifejezhető. Ez a feltétel kizárja azt az esetet, hogy a víz emelkedésével a nedvesített terület a küszöbök fölött rohamosabban emelkedjék, mint a gödrök fölött. A II. sz. melléklet grafikonja tehát nem alkalmas arra, hogy fogalmat adjon «az esésviszonyok megfordulásáról», a mely jelenséget Girardon egészen általánosnak tekint. Mégis meg kell jegyeznünk, hogy ez a jelenség csak nagyobb áradáskor állhat elő, a mely jelentékenyen meghaladja a közép vizek szintjét. Kis- és középvízkor a grafikon (11. sz. melléklet) fogalmat adhat az előálló jelenségekről, bármilyen a nedvesített keresztszelvény' alakja. A vízfelszín görbéjének jellemző