Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

3. füzet - V. Tavernier R.: Vízmennyiség-mérések változó medrű folyókon Fordította: Gillyén József

nagyobb, mint a gödrök fölött. Az ellenkező jelenséget pedig [B nyíl) a középés nagy vizek idézik elő. Ez mintegy következménye «az esések áthelyeződése» elnevezésű, Girardon-ié\e törvénynek, a mely a következő modon értelmezhető. A homorú partok mentén kialakult gödröket meredek partok jellemzik, a küszöböket ellenben a partok általános irányára ferde helyzetű kavicspadok alkotják nagyon enyhe oldallejtőkkel. Kis vízálláskor a gödrök nedvesített keresztmetszete jóval nagyobb a küszöbök nedvesített keresztmetszeténél ; de közép- és nagyvízkor ennek épen az ellenkezője áll elő, a nedvesített terület a küszöbök felett sokkal jelentékenyebb és ennek következménye gyanánt a sebesség nagyon megcsökken. A közép- és nagyvizek állítják vissza a gödrök mélységét, a melyeket a kisvizek a küszöbök lehordásából származó hordalékkal részben megtöltöttek. Végeredményben Cuenot és Girardon elmélete egy második föltevéshez vezet, a mely az előbbitől különbözik és következőkép formulázható. Második föltevés. A gödrök és küszöbök egyáltalán nem, vagy csak alig változtatják helyzetüket, de magasságuk illetve mélységük időnként csökken vagy növekedik a vízállásnak megfelelően. Azok a következtetések, melyeknek alapján egyes vízfolyásokon vagy «az alakváltozások előhaladásának» föltevését, vagy «a helyhez kötött alakváltozások» föltevését fogadták el, részletes mélységmérések összehasonlításán alapulnak s ez időszakosan végrehajtott mélységmérésekből a meder változásának törvénye több vagy kevesebb bizonyossággal megállapítható. A Durance-ot illetőleg semmi ilyen fajta bizonyítékkal nem rendelkezünk és e vízfolyás természetének ismeretéhez fűződő érdekek ellenére sem merjük javasolni, hogy egész kiterjedésében tervszerű mélységmérések végrehajtását határozzák el, a mint ezt a hajózható folyókon végzik. Minthogy azonban a vízállásmegfigyelésekre alkalmas helyek száma aránylag csekély, nem lenne nagyon körülményes, ha e vízmérczék környékén elég hosszii darabon lehetőleg egyszerű rendszeres szondázást rendeznének be, hogy a mérczéhez legközelebb eső két küszöb helyzete meghatározható legyen. Már maguk a víztömegmérések, — feltéve, hogy közvetetlenül a mórczénél történnek, — alkalmat adnak arra, hogy minden egyes mérésből egész sorozat keresztszelvényt rakhassunk fel; ezeknek egymásra helyezéséből már követhetjük a medernek a kiválasztott helyen való változását, ha gondoskodtunk, hogy a keresztszelvényeket mind függőleges, mind keresztirányban ugyanazokra a fixpontokra vonatkoztassuk. A mederváltozásnak ez a megállapítása, még ha nem is terjed ki az állomás környékére, a mint látni fogjuk, már magában is értékes. Bár a Durance-on nincs semmi olyan rendszeres és pontos felvétel, melyről alakváltozásainak törvényét megállapíthatnék és bár ily fajta felvételbe csak habozva foghatnánk, mégis épen e czélból fontos, hogy a fentebb jelzett különféle föltevések következményeit, különösen pedig minden egyes föltevésnek a víztömegméréssel kapott elemekre, nevezetesen a nedvesített területre, középsebességre és lefolyó víztömegre való hatását részletesen megvizsgáljuk.