Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

3. füzet - IV. Gillyén József: Az 1910. évi párisi árvíz

m a vasutak alagútjain át bejutó Szajnavíz, részint a talajvíz okozta, melynek szintje az áteresztő talajban közel egyezett a folyó vízállásával. Különben az elárasztás nem szorítkozott csupán a folyó közvetlen környékére. Helyenként a folyótól 2 km. távolban is víz fakadt fel a pinczékben. Geologiai kutatások felderítették, hogy ez egy régen feltöltött s szinte feledésbe ment Szajna-ág helyén épült házaknál történt, hol a pinczék a régi medret kitöltő rendkívül áteresztő kavicsrétegekbe értek le. Ilyen forma meglepetéseknek hosszantartó dunai árvíz esetén mi is ki lehetünk téve. A folyamatban levő belvárosi építkezéseknél helyenként már a mostani közepes vízálláskor is baj volt a felfakadó vízzel; a lágymányosi újabb épületek egy része alacsony, folyójárta vagy újonnan feltöltött áteresztő talajon épült, hol a talajvíz magas dunai vízálláskor szintén bajt okozhat. Páris belsejében nagy vonásokban következőkben jelezhetjük az elárasztott területeket : A jobb parton Bercy városrész csaknem teljesen el volt öntve, helyenként 1 méter magas vízzel; Passy ós Auteuil nagyrésze szintén. A balparton, hol az elöntött terület általában nagyobb volt, különösen Grenelle és Javel városok szenvedtek; itt volt az elöntött utczák hossza legnagyobb, mezeken helyenként 3 m. magas is volt a víz. Az árvíz szintje a legtöbb helyen meghaladta a rakodópartok magasságát és a rajtuk levő s kellő zárószerkezetek híján jól el nem zárható nyílásokon át a gyárak és raktárak pinczehelyiségeibe és a földalatti vasutak alagútjaiba nyomult. Az alagutakban hosszú szakaszokat elborított, helyenként színültig megtöltött a víz; egyik vasúti hálózatból a másikba hatolt, míg ideiglenes torlaszokkal továbbterjedésének gátat tudtak vetni. Az elöntött vasúti alagutakból helyenként az állomások lejáróin át az odavezető alacsonyabb utczákra is kitódult a víz, de a vizsgálódások azt mutatták, hogy ha a vasúti alagutak elöntése siettette is a szomszédos ingatlanok elárasztását, az elárasztott területek nagysága s rajtuk a vízborítás magassága akkor sem lett volna kisebb, ha a vasút egyaltalan ott sem lett volna. A Szajna helyenként a rakodópartok mellvédő falának koronáját is meghaladta. A Louvre környékén a mellvédőfalat földes zsákokkal emelték, hogy a víz átömlését megakadályozzák, másutt, mint például Debillynél, nem sikerült a víznek a mellvédőfalon való átömlését megakadályozni. Páris lakosságának megélhetési viszonyaira legzavaróbb hatással az volt, hogy az utczák és vasúti alagutak elárasztása következtében a közlekedő vállalatok, nagy vasutak és közúti vasutak forgalma fenakadt, sok viszonylatban teljesen szünetelt. Ebből csak az omnibusz-vállalat húzott hasznot, melynek napi forgalma az árvíz tartama alatt nagyobb volt, mint az 1900. évi párisi kiállítás idején. Nagy zavart okozott az árvíz azáltal, hogy számos elektromosságfejlesztő telepnek meg kellett szüntetnie működését s így nem volt áram elektromos vontatásra, világításra, liftkezelésre stb. A postaközpont alagsorban elhelyezett elektromos berendezéseit is elöntötte a víz. A telefonkábelek elárasztása s megrongálása következtében mintegy 14 ezer telefonelőfizető összeköttetése szakadt meg. A gázvezetékek elárasztása s talajsüppedések következtében keletkezett csőrepedések miatt mintegy 30 ezer előfizető maradt gáz nélkül. A házi szemét kiszállítása és feldolgozása szünetelt. A sűrített levegőt előállító központi telep víz alá kerülvén, üzemét kénytelen volt megszüntetni.