Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)
1. füzet - III. Udránszky József: Műszaki talajjavítások Oroszországban
13 Vízszerzés. Déli Oroszország vízben általában szegény, édesvizű tava alig van és bár jelentékeny folyók keresztezik, mint az Ural, Volga, Don, Dnieper, mellékvizei igen jelentéktelenek, s így a folyók közt nagy kiterjedésű területek vannak víz nélkül; a kisvízfolyások öntözésre elégtelenek, a főfolyók pedig igen kis esésűek, így a Volga, Don esése 0'04%o, a Dnieperé és Dnjeszteré 0'08°/ 0 0 ; már pedig közismert, hogy a nagy öntöző csatornák Indiában, Olaszországban, Egyiptomban 02—0'5°/oo eséssel felelnek meg legjobban, a folyók esésének pedig nagyobbnak kell lennie. A mellékvizek esése ugyan valamivel nagyobb, de átlag ez is csak 018—O27% 0-re tehető. Ily eséssel a vizek mély medrekben folynak : vízszíniik néha 45—60 méterre van a környező térszín alatt, s így igen magas és drága gátakra, nagy befektetésre volna szükség, a mi csak magas kulturájú növényzetnél fizetné ki magát, s így a vízfolyások kihasználása majdnem leküzdhetlen nehézségekkel jár. A források tekintetében sem kedvezőbbek a viszonyok; általában kevés van. Tehát a víz beszerzésekor csakis a csapadékvizek gyűjtése jöhet szóba, még pedig igen különleges viszonyok közt, mert havasok nincsenek, melyekről a víz beszerezhető lenne, s csak fensíkok vannak, melyek azonban maguk is öntözésre szorulnak. Az igy nyert víz nem minden esetben elegendő, mert a hóvizek a tavaszi gyors olvadás, beszivárgás és elpárolgás következtében sokat veszítenek tömegükből Állandó vízkészletet csak a téli csapadék, vagyis a hólé ad, de ez átlag csak 12'5 mm.-re tehető, a mi hektáronként csak 120 m 8 vizet biztosít, ennek egy része ugyan elpárolog és beszivárog, de télen a párolgás és beszivárgás kevés, s miután a szükséglet hektáronként legalább is 1900 m 3, látjuk, hogy az öntözendő terület részére legalább is 16-szor akkora területen keli a vízgyűjtést foganatosítani és még ekkor is csak egyszeri öntözés van biztosítva, a mi az ottani melegebb éghajlaton elegendőnek semmi esetre sem mondható. Evenként 3-szori öntözéskor már a terület 50—64-szerese veendő alapul, ami a költségeket aránytalanul emeli. Gyakran talajvizek használatára vannak utalva; sokszor már 30 m. mélyen elegendő víz volt ; más esetben artézi kútra volt szükség ; a vizszerzés emez utóbbi módjának jó oldala, hogy nem függ a csapadéktól, de drága és bizonytalan ; ezért csak házi szükséglet kielégítésekor, Vagy nagy jövedelmezőségű területeken jöhet számba. A fúrások szerint a legjobb ártézi kutak 2000 m 8 vizet adnak naponként, ez épen annyi, amennyi 1154ha. öntözésére szükséges ; feltéve, liogy az öntöző időszak 15 napig tart, úgy 17-25 ha.-t öntözhetünk egy artézi kúttal, de rendesen csak az előbbi vízmennyiségeknek 1/ 8-ára számíthatnak. Az 1880-ik, 82 ós 91-ik években Szamara, Szaratov, Jekaterinoszlav és Krim kormányzóságban fellépett inség következtében sürgőssé vált a vízzel ellátó és öntöző munkálatok végrehajtása és ez idő alatt összesen 1,600.000 rubelt fordítottak leginkább állami birtokokon erre a czélra, de a nagy fentartó költségek miatt aránylag kevés új berendezést létesítettek. Az öntözés dolgát legczélszerűbben egy-két öntözésnek részletesebb leírása útján ismertetem,
