Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)

2. füzet - III. Apró közlemények

138: közre. Ha a völgyzárógát-építéseket lehetőleg támogatni akarjuk, legelső sürgős teendő lenne szélesebb alapon megindítani az erre irányuló felvételeket és tanulmányokat. Hazánk hegyvidékén minden típusos völgyben víztömegmérő és kellő számú csapadékmérő állomást kellene felállítani s a több évre terjedő észlelés adataiból minden egyes jellegzetes völgyre nézve megállapítani az őt jellemző lefolyástényezőt. így biztos adatokat tudnánk szolgáltatni völgyzárógát-tervezőinknek és igazi képét nyernők hazai vízierőinknek, melyeknek az általános hegyvidéki vízrajzi felvételekből eddigelé csak közelítő legkisebb értékeit ismerjük. Щ APRÓ KÖZLEMÉNYEK. Щ 1. Jelentés az 1910. évben a szikesek javítása érdekében végrehajtott kísérletekről és tanulmányokról. Az 1910. évben a szikesek javítása érdekében végrehajtott kutatásokat következő pontokba foglalhatom: a) A békéscsabai öntözött réten vannak táblák, melyek 1903-ban érték el termésük maximumát s azóta egyre rosszabbodnak. Különösen az a jelenség szembeötlő, hogy az öntözés első éveiben megindult hereféléket az áljuhcsenkesz egyre jobban kiszorítja. Ennek a jelenségnek okát kipuhatolandó első sorban vizsgálnunk kellett, hogy az áljuhcsenkesz elterjedése és a talajrétegek sótartalma közt találunk-e okozati összefüggést? A növénytermelő állomás vegyészével a békéscsabai rét megfelelő tábláit, melyeket 190y-ben bemutatott jelentésemben részleteztem, bejártuk és megjelöltük a vizsgálandó helyeket; tanulmánjmnk góczpontjául a 29. táblát jelöltük ki, mivel ezen az említett jelenség legjellemzőbben domborodik ki. Nevezett kísérleti állomás vegyésze, nagyfokú hivatalos elfoglaltsága miatt eddig csak a 29. táblán kijelölt pontokat vizsgálta meg. Már e vizsgálatok is azt bizonyítják, hogy a talajrétegek sótartalma és az áljuhcsenkesz elterjedése közt okozati összefüggésnek kell lennie. Mert azokon a helyeken, hol a fehér here erőteljesen kifejlődött, a felső 30 cm. mélységű réteg alig tartalmazott káros sót; igen jellemző az is, hogy ezeken a pontokon még a mélyebb (30- 10 cm.) rétegek sótartalma sem veszélyezteti a here fejlődését. Ezzel ellentétben az olyan pontokon, a hol a here egyre ritkul és a juhcsenkesz jut uralomra, már a 30 cm. mélységű réteg annyi sót tartalmaz, hogy ebben a herefélék gyökerei elpusztulnak. A juhcsenkesz gyökerei ennyire nem is jutnak, de különben is a juhcsenkesz sokkal sósabb talajon megél, mint a herefélék. E tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a hol a talaj sótartalma már a felső 30 cm. mélységű rétegben káros a hereféléknek, ott a here egyáltalán nem fejlődött, a hol a felső réteg kevés sót tartalmaz, de a mélyebb rétegek sósabbak, ott a here az öntözés első éveiben fejlődésnek indult, de meg nem erősödhetett s így lassan itt is a juhcsenkesz szaporodik el. A herefólék élete csak ott van biztosítva, a hol a talajrétegek sótartalma legalább 60—90 cm. mélységig 0'1%-nál kevesebb és a szódatartalom elenyészően kevés. b) Az előbbi ponttal szorosan összefügg az a kérdés, hogy 10 évi öntözés miért nem lúgozta ki a mélyebb talajrétegeket olyan mértékben, hogy a jobb növényzet a fentemlített táblákon elszaporodjék ? Megjegyzem, hogy e táblák nagyrészt már 1913-ban hozzávetőleg csak annyi sót tartalmaztak, mint 1910-ben. Gyakorlatilag véve tehát azt mondhatjuk, hogy ezeken a területeken az öntözés