Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)
1. füzet - III. Udránszky József: Műszaki talajjavítások Oroszországban
8 A gazdasági helyzet jellemzése végett megemlíthetem, hog}" a mívelhető rész az egész terület 13%-a, a kaszálók 8%, legelők 2%, erdők 38% és a mocsarak 39%-ot tesznek ki, az utak járhatlanok. A munkálatokat 1880-ban indították meg és 11.000 ha.-on végre is hajtották, részben csatornahálózat segélyével, részben a mocsaras vidéken átvonuló vízfolyások rendezésével. A munkálatok eredménye, hogy ma elég jó rétek alakultak, melyek évi bére ma 9 rubel (23 korona) ha.-ként, a széna értéke 1/ i—Vs kopekről 1\5 kopekre emelkedett kilogrammonként és például a Veretinszkoe mocsár szénatermése 16 év előtt még csak 240 métermázsa volt, ma pedig 3200 métermázsa. A helyzet oly kedvezőtlen volt, hogy a pszkovi kormányzóságból nagy arányú kivándorlás indult meg Szibériába, a mi elég jellemző és könnyen megérthető, ha felemlítjük, hogy e vidékek állandó járványfészkek is voltak. Hasonló a helyzet a novgorodi kormányzóságban ; a részleteket nem említem, de összegezve felsorolhatom, hogy északi Oroszországban 1872-től kezdve terveket 2,185.000 ha.-ra készítettek, kiástak 3700 kilométer hosszú csatornahálózatot és vele 110.00 Q ha.-t szárítottak ki; a mint látjuk, a munkálatok javarésze még hátra van, nem is beszélve az arkhangeli kormányzóság 10 millió ha. kiterjedésű mocsárairól, melyek gazdaságilag teljesen hasznavehetetlenek. Könnyen érthető ezek után az a kép, melyet a granicza-pétervári és a pétervár-ribinszki út alkalmával tapasztaltunk; gyorsvonaton 3—4 órát utazva, csak korcs növésű fenyő- és nyirfaerdőket láttunk, itt-ott kisebb nyílásokkal, melyeken át a mocsaras vidék nag3 robb távolságra is előtűnt : községeknek, tanyáknak sehol semmi nyoma, halotti csend mindenütt. Végre nagyobb állomás, város következik, itt összepontosul minden forgalom és tovább ugyanaz a kép ismétlődik ; csak a nagyobb távolságra elhelyezett vasúti őrházak szakítják félbe az egyhangúságot és a katonai őrségek, melyek különösen Orosz-Lengyelországban a hidak és a pálya őrzésére rendelvék. Végeredményében a legsikerültebb és legnagyobb kiterjedésű lecsapoló munkálat nyugati Oroszországban készült az úgynevezett Pinszk mocsár kiszárítása, melylyel részletesebben foglalkozom. Polezie, vagy Pinszk mocsár egy nagyobb kiterjedésű, majdnem háromszögalakú terület, Kiev, Mohilev és Breszt-Litovszk között. (II. számú melléklet.) Ez a vidék, melyen 500.000 lakos él, kiterjed a Dnieper egy mellékfolyójának, a Pripetnek medenczéjére mintegy 8,000.000 ha. térülettel, melyből 2 millió gazdaságilag mívelhető, 3 millió mocsaras erdő és a többi 3 millió mocsár volt. A közlekedés rajta igen rossz volt, gyakran csak az út tízszeresét kitevő kerülővel lehetett egyes pontokat elérni és egyik községből a másikba rőzseútakon, gázlókon kellett áthaladni, sőt változatosság kedvéért igen gyakran ökrökkel vontatott bárkákon kellett utazni. Az egészségi viszonyok a lehető legrosszabbak, lakossága általában satnya, gyönge testalkatú és közöttük sajátságos, úgynevezett plica polonica nevű járvány állandó volt. Ezelőtt 20 évvel Zsilinszki tábornokot a kongresszus folyamhajózási osztályának egyik elnökét, kinek érdemeit maga a szakosztály is egyik ülésében tüntetőleg méltatta, bizták meg a kérdés tanulmányozásával.
