Vízügyi Közlemények, 1911 (1. évfolyam)
1. füzet - III. Udránszky József: Műszaki talajjavítások Oroszországban
э A szintezés befejezése, a mocsarak fölmérése és fúrások után a következő adatokat nyerték. Az egész völgy csészealakú mélyedést mutat, kiemelkedő szélekkel, honnan a közép felé folynak a Pripet és mellékvizei, előbbi a vidék közepét metszi; délen a Volinski-Golitski hegység húzódik és itt ered maga a Pripet folyó, melynek vízgyűjtője 123.814 km a. A Pripet legfontosabb jobboldali mellékfolyói a Sztokhod, Sztyr, Gorin és a déli Szlucs, forrásvidékeiken számos ágra oszlanak, hegyi jellegűek és midőn a Polézie vidékére érnek, esésük hirtelen egész 0'4 méterre csökken kilométerenként. Ugyanezt látjuk a baloldali mellékvizeknél, az Iszolda, Lann, északi Szlucs, Plies stb.-nél. Ezenkívül vannak úgynevezett mocsaras mellékvizek, Sztviga, Ubort. Midőn a Pribet Mozir alatt mindezeket a vizeket felveszi, már nagy folyó, úgy, hogy torkolatánál nagyobb, mint maga a Dnieper. A kiemelkedő részek homokosak, a tőzeg finomszemű, sárga homokrétegen nyugszik, alatta szürke öregszemű homok van, mely kavicsba megy át és alatta sárga kékes-szürke agyagrétegek feküsznek, melyek néha egész 18 méter vastagok. Általában az egész Polézie vízzel borított vidék benyomását teszi, a melyben szétszórtan vannak szárazabb homokos részek, számos folyóvízzel, melyeknek nincs kialakult medrük és nagyszámú tóval, melyek egy részét az árvizek elárasztanak. A vízfolyások felsőbb vidékükről lehozzák a nagymennyiségű finom hordalékot, feltöltik kisesésű medreiket, melyek kiemelkednek és ez, valamint az altalaj vízhatlansága okozzák a mocsarakat. A Pripet kisvize a torkolatnál 154 m 3 mperczenkint és az ismert legnagyobb árvize tavaszszal 6798 m 3-re tehető, vagyis 44-szerese a kisviznek és 27-szerese a rendes nyári víztömegnek. A középvíz nem több 427 m'-nél s miután a közép évi csapadék a Pripet medenczéjében 550 mm., belőle 2163 m s középvízi hozo427 many jutna masodperczenkint, s így a Dnieper csak = 1 ;' 5-ét veszi fel a leesett Zluo csapadéknak, a többi elpárolog, vagyis a mocsaras területen marad, de leginkább beszivárog. Ha most még figyelembe veszszük, hogy a Pripet Mozir mellett szűk szorulatba jön, itt jégtorlódások állanak be, a mi annál veszedelmesebb, mert a délre fekvő Volhiniában az olvadás február-márcziusban megindul s a déli mellékfolyók árvizei a Pripetben még álló jeget találnak, szétáradnak és Pinszk mellett elöntik a vidéket, s itt a vizek gyakran 4—5 méterre emelkednek és 20 kilométer távolságra elborítják a vidéket. A lecsapolás tervének alapgondolata az elmocsarasodás okainak megszüntetése, a vizek czélszerű elosztása és rendezése, a felesleges víz elvonása volt és a míg egyrészt az altalaj-víz leszállítására kellett törekedni, hogy az erdei fák gyökerei ne rolhadjanak és a felsőbb rétegek gazdaságilag mívelhetőkké váljanak, másrészt ügyelni kellett, nehogy a talaj túlságosan kiszáradjon. A gyors benövésre való tekintettel a csatornák legkisebb szélességét 2 méternek, mélységét 14) méternek vették, a szállításra szánt csatornákat pedig 4—8 méter szélesre és 3 méter mélyre ásták. Helyenkint a víz visszatartására is történtek intézkedések, hogy a réteket elégtelen tavaszi elárasztáskor vízzel boríthassák, vagy hogy túlszáraz nyáron az altalajt nedvesítsék, vagy végül, hogy a mocsarak égését meggátolják.
