Vízügyi Közlemények, 1910 (27. füzet)

27. füzet - A völgyzárógátak

39arány már túlnagy ; ma a szivattyútelepek okozta vízelvonás az alsó Ruhr mentén másodperczenkint már mintegy 5 m

8-re rúg és ez kétségtelenül olyan vízmennyiség, amely a motorokat működésükben bizonyára befolyásolja. Az ez irányú panaszoknak még egészen különös mellékíze is van. Az alsó Ruhr-menti vízműtulajdonosok nemcsak azért panaszkodtak, hogy tőlük a vizet száraz időszakban elvonták és hogy emiatt üzemüket meg kellett szorítaniok, hanem azt is mondták, hogy azt a vizet, amit tőlük elvonnak, a versenytársaiknak szivattyúzzák és ők veszik hasznát. A vizsgálat tényleg azt eredményezte, hogy ez a károsodás oly jelentékeny, hogy további elharapózásának elejét kell venni. Magukra a szivattyútelepekre nézve is a legnagyobb veszély állott volna elő. Ha folyton csak tovább szivattyúznak, végre is a talajvízből többé semmitsem kaptak volna és engedélyük ellenére üzemüket végre is meg kellett volna szüntetniök. Aki a rajnaiwestfáliai iparvidéket ismeri, talán fogalmat alkothat magának, micsoda szomorú helyzet állott volna akkor elő. Épen ez a szomorú jövő, amit a szivattx útelepek előtt feltártunk, járult hozzá főkép, hogy itt törvény és kényszer nélkül egyezség jött létre, melynek megteremtése Rheinhaben pénzügyminiszter úrnak kiváló érdeme, kinek mint Düsseldorf kormányéi nőkének. sikerült eme pontos vizsgálatok alapján az alsó Ruhrmenti összes szivattyútelep- és vizíműtulajdonosokat az úgynevezett Ruhrvölgyzáró társulatban egyesíteni. A társulat tagjai kötelesek bizonyos kulcs szerint a kiszivattyúzott vízért, meghatározott illetéket fizetni ; ez a bevétel szolgál fedezetül, hogy a száraz időszakok számára vizet biztosítsanak és az üzem folytán előálló hiányt fedezhessék. Ez csak akkor történhetik, ha a felesleges nagy vizet a hegyvidéki völgyekben zárógátak és tárolómedenczék segélyével feltartják és aztán a száraz időszakban a tározott vizet lebocsájtják. Nem lenne elegendő időm arra, hogy mindent részletesen megmagyarázzak, a 19-ik ábrában részletesen kitüntettük, mit értünk a különféle jelzéseken és talán így is elég világos lesz már a kép. A száraz időszakban való vízelvonás rendkívül káros és csak ebben az időszakban van szükség pótlásra. Mert lia a Ruhr vízállása nagy és az erősen átbocsájtó kavics-altalaj is telítve van, akkor a vízelvonásnak, amint a 18. és 19. sz. ábrákból látjuk, a Ruhrban levonuló vízre nézve semmi gyakorlati jelentősége nincsen. így aztán az a szerencsés helyzet állott elő, hogy ezeket a száraz időszakban jelentkező hiányokat aránylag nem túlnagy tároló medenczékkel fedezhették. A 20-ik ábra görbéi azt mutatják, hogyan fejlődött az üzem 1898, vagyis a társulat megalakulása óta. A naponta szivattyúzott víz mennyisége növekedett, a kiszolgáltatott víz után kapott jövedelem évi 150.000 márkáról — amennyit az 16. ábra. A motorok (izemvízmennyiségé és a közepes vízhiány összefüggése а középvíztömeg százalékaiban ábrázolva. Mind a vízhiány, mind a lefolyó víztömeg az egész évre egyenletesen olos'/.tva van számításba véve 1888. évi szeptember l-töl 1889 augusztus 31-ig.