Vízügyi Közlemények, 1910 (27. füzet)

27. füzet - A völgyzárógátak

40­első iizemévben, 1897-ben, fizettek már 350.000 márkára emelkedett. A szivat­tyúteleptulajdonosoknak engedélyezés iránti kérvényei évről-évre, mondhatni ijesztő­mértékben növekednek. Tervbe vették, hogy a szivattyúk által mostan kiemelt évi 180 millió m 8 vízen felül, a következő évre 30-40 millió m 3-re terjedő engedélyt adjanak és ez a 17. ábra. Napi lefolyások az Oester-völgyben 1899. és 1900. években. A motorok üzemvize és a közepes vízhiány közötti összefüggés ábrázolása a középvízmennyiség százalékaiban. Mind a víz­hiány, mind a lefolyó víztömeg az egész évre egyenletesen elosztva van számításba véve. következő évek és évtizedek alatt még talán rendkívüli mértékben emelkedni fog. A kérdés tehát nagyon komoly, lehet-e még ilyen engedélyt adni, lehet-e a kiszi­vattyúzott vizet pótolni? Szerencsére a Ruhr nagy vízgyűjtőterületén ez a pótlás lehetséges. Mint az 1. számú térképről láthatjuk, nagyon sok olyan völgyünk van, amelyekben tárolómedenczék készíthetők: de emez elzárások alkalmával a jövőt tekintve, rendkívüli elővigyázattal kell eljárnunk, mivel egy építményt, melyet igen kicsinyre készítenek, később nehezen lehet megnagyítani. Minden egyes új

Next

/
Oldalképek
Tartalom