Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)

26. füzet

60 eleinte kővel terhelt faszekrényeket sülyesztettek le a tengerbe, de e szekrényeket a hullámzás ki mozgatta. Később fasina-terítést, melyet kővel terheltek, adtak a mólók alapjának. A köves fasinafonások adták a móló magját, melyet 2 : 3 hajlású nagy szárazkőrakással biztosítottak. A móló fejét pedig nagy kőtuskókkal védték. De ez sem vált be. 1860 óta függőleges falú mólókat készítenek, melyet két czölöpfal közé öntött kőalapból készítettek s a tenger középnivója fölött falazatot készítettek. E mólók elég jól tartottak, csak a fejüket szaggatta szét a hullámzás. A móló-fejet eleinte félköralakúan alakították, csonkakúpszerűen, de a széthajló ezölöpök közt hézagok támadtak a fej alján s a kövek ott szétfolytak s a fej alámosódott. Ezen a bajon sem betontuskókkal, sem a fejnek monolit-szerű kialakításával nem tudtak segíteni. Később záródó czölöpsorokat és síklapú fejvégződéseket alkalmaztak, de a síklapok találkozó élein romlások állottak be, melyeket ferde ezölöpök beverésével igyekeztek helyreállítani. A jég ellen újabban vasezölöpök beverésével védekeznek. E vasezölöpök hengeresek, üresek s részint leveréssel, részint fúrással mélyítik le őket s üregüket betonnal töltik ki. Ily módon kezdik biztosítani a móló-fejeket s a vaspilotákon kívül kettős sorban mesterséges, 10-5 m

s nagyságú kőtuskókat alkalmaznak védelmük Ez elég jól tart. Anderson azt hiszi, hogy a ferde lejtőjű mólók építését meg kell tiltani s a függőleges falúak elfogadását ajánlja. L. F. VernonНаг court (angol) jelentése. A hullámok erejét nem az építményeken végbevitt hatásából, hanem direkt méréssel kell meghatározni. Erre a czélra a Stevenson-féle dinamometerek szolgálnak. E dinamometerek egy része grafikusan jelzi a hullámok erejét úgy, hogy ma már tudományos megállapításuk lehetséges s az adatokat a hullámtörők alakjának megállapításához föl lehet használni. 3 tipusa van a hullámtörőknek : 1. mesterséges, vagy természetes kövekből való kőhányás ; 2. függőleges oldalú hullámtörő és 3. kőhányásra rakott függőleges falazat. Az első tipus nem jó, mert a hullámot hamar szétfröescsenti, míg a függőleges fal csak akkor fröcscsenti szét, mikor a hullám épen a falhoz ér. így tehát az első a hullám erejének a móló gyöngébb részét teszi ki. A függőleges falú hullámtörőt gonddal elhelyezett, nagy betontuskókból készítik, melyeket horgok segítségével kötnek össze és közeiket betonzsákokkal töltik ki, vagy pedig monolit alakjában létesítik, esetleg szekrényben öntik meg, vagy betonzsákok fölhalmozásával állítják elő. A vegyes anyagból készült hullámtörő alját, a meddig a hullámzás le nem hat, kőhányásból, a tetejét pedig reá helyezett betontuskókból készítik. E tuskókat hajlott rétegekben helyezik el, az egyenetlen ülepedés miatt. Nem olyan jó szerkezetek, mint a függőleges falúak. VernonНаг court nem ajánlja a függőleges fal mellett az összevisszahányt kőtuskók alkalmazását. W. D. Cay (angol). A hullám P erejét Cay a következő képlettel fejezi ki : m. p. A. v

a ~~ 2 g hol p a víz m

s-ének súlya, v a hullám sebessége, A az a terület, mely a hullám hatását a sebesség irányára merőlegesen fölveszi és m együttható, melynek értéke Gaillard kísérletei szerint 131. Ha a hullám szétfröcscsen, mielőtt a művet elérné, akkor ez a sebességet Ve-dal növeli s így a hullám ereje m. p. A (V

8 v)» 2 g