Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)

26. füzet

35 a Szajnát a Loire-ral kösse össze. Két tervezet készült erre aczélra: az egyiket Abeille készítette, mely az Yonne-t a Saône-nal kapcsolja össze (ez a Bourgognecsatorna); a másik, melyet Thomassin készített, a Saône-t a Loire-ral (ez a Centrecsatorna). Chézy és Perronet vizsgálatai alapján az első csatorna mellett döntöttek, melynek költségeit 10 8 millió frankra irányozták elő. Később Qautliey a Centrecsatorna vízzel való ellátásának lehetőségét kimutatván, ezt a csatornát is megépítették. A Bourgogne-csatornához 1775-ben kezdtek hozzá, de csak 1832-ben fejezték be. Perronet tervei szerint a csatorna hossza 243 km. lett volna Saint-Jean-de Losne-tól Laroche-ig, 299 m-t emelkedve az Yonne-tól az osztó bogéig s 229 m.-t esve a bögétől a Saône-ig. E két magassági különbözetet 160 zsilippel győzték volna le, melyek 2-6, 325 és 3-9 m. esésűek lettek volna. A pénzhiány a csatornának csak egy részét engedte eleinte megépíteni mintegy 50 km. hosszúságban, Laroche és Tonnere közt. A költségek 7,179.000 frkra rúgtak. 1781-ben a csatorna másik végén is megkezdték a munkálatokat, Saint-Jean de Losne és Dijon közt 30 km. hosszúságban. A csatorna fenékszélessége 9-75 m., vízszín-szélessége 19-5 m., mélysége 2'44 m. A zsilipek 5'2 m. szélesek és 3P2 m. hasznosítható hosszúságúak. A csatornát részletekben építették meg. Az Yvette-csatorna Perronet tervei szerint 33-8 km. hosszú, melyből 29 5 km. nyilt szelvényű, 43 km. földalatti. Esése 0'208 m. km.-kint ; egyes műtárgyaknál nagyobb esést is alkalmaztak. Az egész hosszában kifalazott csatorna ГЗ m. fenékszélességű és fent l-62 m. a szélessége, a Biévre-ág alatt még 0-3 m-rel szélesebb. A főműtárgy rajta a Tourvoie-akvadukt, melynek hossza 620 m. A csatorna naponkint 28.800 —38.400 m

5-t szállított volna, vagyis Páris akkori 600.000 lakosára fejenkint 48—64 liter jutott volna. De mivel a költségek 7'8 millió frkra rúgtak, nem valósították meg a tervet. Sőt 30 évvel később Gauthey tervét sem valósították meg, bár csak 5-7 millióba került volna és 10-szerte több vizet hozott volna Parisba. De Perronet azt tartotta, hogy a közczélokra szolgáló műveket első sorban szolid ul kell építeni. A takarékosság csak másod sorban jő tekintetbe. Ezenkívül Perronet számos vízi kérdésben adott szakvéleményt. Többi között tárgyalta Párisnak tengeri kikötővé alakítását és oda nyilatkozott, hogy czélszerübb a rouen-párisi hajóutat a belhajózásra kialakítani. Ezenkívül elbírálta a Szajna oldalcsatornájára, a Dieppe-Oise-csatornára stb. vonatkozó terveket. A belső hajózás kérdésein kívül tengeri kikötőmunkálatokról és másnemű vizi munkálatokról és adott szakvéleményt. Számos irodalmi munkája és találmánya maradt fönn. 21. Az 1905. évi X. nemzetközi hajózó-kongresszus Milanóban. congrès international de navigation tenu à Milan en 1905.) Bevezetés. Irta : Quinette ele Rochemont, báró. A X. nemzetközi hajózó-kongresszus, melyet 1905-ben tartottak Milanóban, az első, melyet a kongresszusrendező állandó bizottság szervezett. A kongreszszust 1905 szept. 25-én nyitották meg a Scala színházban az olasz király és királyné jelenlétében. 4 szakűlést tartottak és 2 értekezletet. A kongresszust 3*