Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)

26. füzet

34 A Saranac folyó völgy zárógátja (Engineering Record, 1906 márcz.); Betontuskókból készült völgy zárógát Lynchburg vízzel való ellátására (U. o. máj.) ; Föltöltéssel előállított park Chicagóban (U. 0. jun.) ; Az Urft-völgyi zárógát (Industrie electrique, 1906 jan.); Francziaország hajózható vizei hidroelektromos szempontból (U. o. márcz.); Vízturbinás elektromos berendezések (Elektrotechnische Zeitschrift. 1905 okt.); Elektromos szivattyú városi csatoniák részére (The Electrician, 1905 nov. és decz.) ; A szófiai hidroelektromos telep (The Electrical World and Engineer, 1906 jan.); Hidroelektromos telep Adirondacksban (The Electrical World, 1906 ápr.); Japán hidroelektromos telepei (U. o. máj.); A trentoni hidroelektromos telep fejlődése (U. o.); A pike's peaki hidroelektromos telep (U. o.). NEGYEDIK ÉVNEGYED. 20. Jean-Rodolphe Perronet élete és munkái. (La vie et les travaux de Jean-Rodolphe Perronet.) Irta : De Dartein. Perronet kétségtelenül a XVIII. század legkiválóbb mérnöke volt. Főként hídépítő munkálataival tünt ki. Trudaine kezdeményezésére megalapította az École des Ponts et Chaussées-t és 47 éven át ő volt ez intézet igazgatója. Perronet János Rudolf 1708 okt. 25-én született Suresnesben. Apja svájezi tiszt volt franczia szolgálatban. Korán árvaságra jutott vagyontalanul. Először katonai pályán próbált sikert, később az építészetre adta magát. 1725-ben, 17 éves korában Páris város építészéhez szegődött. Abban az időben az építészek töltötték be a mérnöki tisztet. Részt vett az akadémiai pályázatokban s főként a híd- és útépítő munkálatokat művelte. 1735 bon segédmérnöknek nevezték ki a Ponts et Chaussées testületében az alençoni kerületben. A kerület vezetője Perronet-1- nagyon megkedvelte s a vezető mérnököt eltávolítva, őt tette meg helyébe. Perronet 10 éven át főmérnöke volt a kerületnek. Ebben a minőségben számos utat készített. Részt vett az utak fölvételében és a tervek elkészítésében s ebből a czélból Trudaine Párisba hívta, hol néhány rajzolót vett magához a tervek tisztázásához. 1747-ben rendelettel megbízták a híd- és útrajzolók kiképzésével s ez az intézkedés vetette meg alapját az École des Ponts et Chaussées-nak. 1750-ben főfelügyelő lett és 1763-ban első mérnök. Mint az ország első mérnöke hidak, viziútak létesítésében vett részt, megalapította az École des Ponts et Chaussées-t, melynek 1794-ben történt haláláig igazgatója volt. Munkálatai közül csakis a hidraulikaiakat ismertetjük. A legjelentősebb közülök a Bourgogne-csatorna s az Yvette-csatorna, melyek közül az előbbi a hajózást szolgálja, az utóbbi Páris ivóvizét adja. Már a XVII. században gondolkoztak azon, hogy miként kössék össze az Atlanti óceánt a Középtengerrel hajózó csatorna segítségével. XIV. Lajos alatt elkészítették a Languedoc, vagy két tenger közti csatornát, de ez az ország szélén vezet keresztül. A XVIII. század elején is már fölmerült az az óhaj. hogy az ország szívén kell vezetni a két tenger összekapcsolására új csatornát, mely