Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)

26. füzet

28 A további vizsgálódásaiban azt kutatja Maillet, hogy vájjon a lehozott törvényszerűség az esőzés sajátságos eloszlásából, vagy pedig a medeneze hidrológiai tulajdonságából, átbocsátó voltából következik-e ? A kérdés eldöntésére szembeállítja a meleg és hideg félévek csapadékait és arra a következtetésre jut, hogy igen sok esetben esősebb nyárra csapadékosabb tél, szárazabb nyárra szárazabb tél következett be. A kötött talajú Loire völgyében s a Szajna medenczéjének át nem bocsájtó részén valóban nem lehet mondani, hogy a talajban tározódó víznek sok része lehetne a következő téli évszak árvizeinek létrehozásában. így tehát kétségtelen, hogy a csapadék-?loszlás módja nagyban hozzájárul a törvény kialakulásához. De a Szajna medenczéjében igen sok állomáson a csapadéki törvényszerűség már nem olyan világos s számos eltérés is mutatkozik; itt tehát föl kell tételeznünk, hogy a talaj átbocsátó volta is erősen közrehat a jelenség létrehozásában. S éppen ezért a hidrológiai törvényszerűség itt az árvizeknek hosszú időre való előre jelzését engedi meg. Másrészről, ha a csapadéki törvényszerűséget későbbi tapasztalatok nem döntik meg, a hideg évszak csapadékára vonhatunk előre tájékoztató következtetést. 16. A légnyomás-guta. (Le coup de pression.) Irta : Paul Carnot. A Métropolitain-vasútnak a szajna alatt átvezető részét légnyomásos úton készítették s ez alkalommal az egyik munkást gutaütés érte. Ebből az esetből kifolyólag Carnot a légnyomás-gutát részletesen ismerteti. À Métropolitain légnyomásos munkakamrájában a munkás hirtelen szélütést kapott a két lábán, melyek egyszerre érzéketlenekké váltak. A munkást kötélen húzták föl. De kijövetkor, valószínűleg igen gyorsan egyenlítették ki a nyomáskülönbözetet s újabb szélütés érte. Arcza felduzzadt, vére megeredt az orrán, száján és fülén s az eszméletét elvesztette. Később magához tért, de nem tudott beszélni ; végül a beszéde is megjött, de csak nehezen tudta elmondani az esetét. A czombját ekkor majdnem teljes gutaütés érte, érzéketlenséggel a lábszáron, erős térdkalács-reflex-szel és a far záróizmainak zavaraival. Néhány nap alatt kellő gyógykezeléssel gyorsan gyógyult. 4 nap múlva már lábra tudott állni s 8 napra az eset után már járni tudott; az érzéketlenség s a záróizom-zavar eltűnt. Nem maradt más nyoma, mint kevés zavar a járásában és az erős térdkalács-reflex. Valószínű, .hogy később az egész gutaütés más nyomot nem hagy, mint hogy a bal fülére kissé nagyot fog hallani. Ez a munkás kettős gutaütést szenvedett: egyet a munkakamra fenekén, az állandó nagy légnyomás következtében és egyet kijövetkor a nagy légnyomás gyors megszüntetésekor. A guta nem volt súlyos, de jellemző ; ezeket az eseteket észlelik a legtöbbször. Néha azonban súlyosabb szélütés is következik be. A légnyomás-gutát részben a légszekrényes alapozások munkásainál, részben a búvároknál tapasztaljuk. Ha a munka 10 m. mélységben folyik a víz alatt, akkor a munkásnak 1 légnyomással többet kell kibírnia a rendes légnyomásnál. A Mississippi saint-louis-i hídja alapozásakor 35 m.-re hatoltak le a víz színe alá; ekkor tehát 3-5 légnyomással több volt a munkakamrában, mint a szabad levegőn. Ily mélységben minden 30-ik embert baleset ért. A párisi Métropolitain-vasút