Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)

26. füzet

29 munkakamrájában 15 légnyomástöbblet volt, mi mérsékeltnek mondható s nein kellett volna semmi balesetnek előállani, ha kellő elővigyázat lett volna. A búvárnak veszedelmesebb a dolga, mint a munkakamrában működőnek. A -kikötőkben ritkán szállnak 20 m.-nél mélyebbre a búvárok ; de néha 45 m.-re is lemennek s ekkor sok a haláleset köztük. Leroi de Méricourt szerint 54 m.-ig is leszállhatnak s ekkor 5-4 atmoszféra nyomást kell kibírniok. A korallhalászok néha 65 m.-re is leszállnak a Joni tengerben, mert a korallok csak 30 m.-nél mélyebb tengerfenéken szépek. Rendesen 4—5 perczig maradnak lenn s naponkint legfölebb négy leszállást tehetnek. A vigyázatlanság még a nem mély tengerben dolgozó búvároknak is sok bajt okoz. A magas légnyomás kezdetével a mellkas kitágul s a hasüreg lelapul. A munkások kénytelenek összébb szorítani nadrágjukat. Dubois-Reymona a diafragma leszállását konstatálta. Ily állapotban könnyű betegségi zavarok lépnek föl : fülfájás és zúgás, mely eleinte gyönge, de a légnyomás fokozódásával növekedik. Néha a dobhártya robbanásszerű zajjal megszakad. Mivel ezt a jelenséget a hártyára gyakorolt különböző erősségű nyomás idézi elő, főként akkor áll elő, ha az Eustach kürtje eldugult. Míg ha az orrt és szájat befogva, levegőt nyomunk a középfülbe, az egyensúly helyreáll, a fülzúgás megszűnik. Néha a légnyomás alkalmával főfájás és szédülés áll elő. Midőn már állandóvá vált a légnyomás, a munkakamrában való dolgozás közben az érverés száma csökken, a szívlankadtság fokozódik a jobboldalon, a vérnyomás növekedik vagy ellenkezőleg megfogy. A táplálékcsere gyorsul némelyiknél, lassúdik másoknál ; éppen így a hőmérséklet és az izomerő is fokozódik vagy csökken. Gyakran nagyot hallanak a munkások a kamarában; kiáltaniok kell, hogy meghallják egymást ; a hang orrhanggá, távolivá válik. 2-5 légnyomásnál ezüstössé lesz, a hang kieresztése erőbe kerül. 3 légnyomásnál már nem lehet fütyülni. Az izlés, szaglás 3—4 atmoszféránál eltompul ; a tapintás nem finom, a bőr elsápad a külső nyomástól; a kis sebek nem vérzenek. Betegségi tünetek ily állapotban ritkán állanak elő. De ha hirtelen nyomáskülönbözet áll elő, pl. a kotrott anyag kiszívásakor, akkor fülzúgás, borzongás, szédülés st,b. áll elő. A légnyomás csökkenése a kizsilipeléskor a legveszedelmesebb. Néha a baj nem is a zsilipelés alatt, hanem utána áll elő egy negyedórával, vagy egy órával, sőt még később. A nyomáscsökkenés 10—15°-nyi lehűléssel jár, mi ellen a munkásokat kendővel kell ellátni ; néha melegszobába mennek a munkások, hol a kimenet előtt időzhetnek. Midőn a légnyomáscsökkenés lassú, nem igen vau zavar. Minél gyorsabb a csökkenés, a baleset annál gyakoribb. A gutaütés különböző módon áll elő, a fejet, a fület vagy a végtagokat éri. Fülzúgás, dobhártyarepedés, sükedtség, hányás, szédülés lehetnek a következmények. A munkás kijőve a légzsilipből, gyakran annyira szédül, mint a részeg ember. Néha orrvérzés áll elő, vagy múló vakság. Az arcz néha megvastagszik a kijövetkor, diónagyságú duzzadás támad rajta, mely néhány óráig eltart. Ha újra sűrített levegőbe megy a munkás, a duzzadás megkisebbedik. Néha a nyak vnstagszik meg s violaszínűvé lesz. Néha hólyagos bőrdaganat kelet-