Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)

26. füzet

19 Olaszországban s az évi vízi energia-szaporulat mintegy 17.000 lóerő. A vizzolai vízierőmű mintegy 12.000 gőzlóerőt szüntetett meg. Mindazáltal a kőszénszükséglet egyre fokozódott, mert míg 1898-ban 4'5 millió tonna volt, 1904-ben 5,904.578 t.-ra emelkedett. Télen napi 400 t., nyáron napi 500 t., nélia 800 t. a szénkirakás. A kirakást rendesen emberek a hátukon végzik 50-80 kg.-os, néha 100—120 kg.-os, sőt 160—200 kg.-os kosarakban. Néhol parton álló daruszerkezetek végzik a kirakást. Erre a czélra két Huntféle szerkezet van Savonában és 4 Brown-szevkezet Genovában ; ez utóbbi helyen a szénkirakók számát 12-re emelik. A szénrakodók egy része olyan, hogy a szenet mindjárt a vasúti kocsikba önti. A petroleumot külön petroleu21 tartó hajók szállítják s belőlük gőzszivattyúval emelik ki az olajat a parton épített tartókba. A gabonaforgalom lebonyolításara igen szép berendezések létesültek Genovában és Veneziában. Óriási gabonatárak és emelők vannak a gabona elhelyezése czéljából. Szivattyúk emelik a gabonát, önműködő mérlegek mérik s aztán zsákolják és vaggonokba rakják. Szabad kikötők nincsenek Olaszországban, de vannak szabad rakodók, melyeknek üzletét törvény szabályozza. A világító jelzők száma az olasz tengerpartokon 354. A lángokat rendesen ásványolaj adja. Izzólángokkal is tettek kísérletet petróleum-gőz alkalmazásával. Az acetilén-világítás bevált és sokkal gazdaságosabb Olaszországban, hol a petroleum drága, mint Francziaországban. A közönséges világító gázt is alkalmazzák néhány kikötőben. Az úszó fényjelzők a petroleum desztillácziójából nyert gázzal töltvék. Spezziában egyik úszó elektromos fényt ad. Villamos fényjelzés több kikötőben van. A hangzójelzők száma csekély, mert Olaszországban alig van köd. A jelzőszolgálat :í kikötőkhöz tartozik. Az olasz kormány 1862-től 1905-ig 272,986.357 frankot fordított a kikötők építésére, nagyobbítására és felszerelésére; 171,221.933 frankot pedig a fentartásra, kotrásra ; összesen tehát 444,208.290 frkot költöttek a kikötőkre. Az 1904. évi törvény 32,000.000 lírát irányzott elő a kikötők megjavítására. Ezenkívül Napoli-ban új kikötőmedenczét létesítenek 12-5 millió líráért. Bizottságot szerveztek a kikötők megjavításának czéljából s e bizottság 150 millió frkra teszi a még szükséges költségeket. Genova kikötője 1500 m. átmérőjű félkör, melyet hegyek vesznek körül. A genovai köztársaság ezt a kikötőöblöt a viharoktól a XIII. században a Molo Vecchioval, később, a XVII. században, a Molo Nuovo kiépítésével védte. E két móló, melyet később megnagyobbítottak, volt 1876-ig a kikötő egyedüli védelme. Mindaddig így maradt a dolog, míg Galliera herczeg 20 millió frankot ajánlott föl a kikötő kibővítése és fölszerelése czéljából, azzal a föltétellel, hogya kikötődíjak soha se legyenek nagyobbak, mint a Középtenger más nagy kikötőiben. Ez óriási ajándék alapján 1877-től 1893-ig kifejlesztették a kikötőf s az 1897. évi törvény alapján kiegészítették úgy, hogy mai alakját nyerte meg. A Molo Nuovot törésben meghosszabbították s túlsó oldalon megépítették a Molo Gianot úgy, hogy a régi kikötő terjedelmes előkikötőt, a Viktor Emmanuel 2*