Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)

26. füzet

138 kioldotta az oldható részeket a falazatból s a fagy és olvadás további rombolásokat okozott. Nyáron a nyílások kisebbek lettek, de meg nem szűntek s a szivárgás is mutatkozott, mert a kioldott habarcsban vízzsákok és csatornácskák keletkeztek. 1878 óta megszüntették a csatornában a hajók keresztezését s a vontatást csak kézi erővel engedték meg, hogy a víz ütődését lehetőleg elkerüljék. Ezenkívül faborda enyhíti a víz szintjében a hullámzás erejét. Télen jegelik a csatornát, hogy a jégnyomást megszüntessék. Mégis folyton szivárgással van baj. Többféle terv merült föl a helyzet megjavítására. A legalaposabb segítség egy új, vasfalú csatornahíd építése lett volna. Gondolkodtak azon is, hogy vasvályút létesítenek a régi csatornahíd megtartásával. De a költségek s a kivitel nehézségei miatt más megoldást fogadtak el. Ez abban áll, hogy a régi hídon a csatornaszelvényt ólomlemezzel burkolják, melyet két kátrányos papir közé fognak, melyet kátrányanyagban helyeznek el. Ezenkívül e burkolatot homokrétegbe fektetett téglakövezettel látják el a fenéken, az oldalfalakon petfig faburkolatot alkalmaznak. Ez eljárást tartós eredményűnek Ítélték, míg az egész csatorna megnagyobbítását végre nem hajtják. Mielőtt azonban ezt a vízzáró módszert, melyet először a Dortmund-Ems-csatornán alkalmaztak, végrehajtották volna, a csatornahíd V» részén kisérletképen vitték keresztül. A munkálat végrehajtásakor nehézséget okoztak azok a kötővasak, melyeket régebben az alsó főfal összetartására alkalmaztak. E kikötővasak a burkoló munkálatok nívójába estek. Elhatározták, hogy e kötővasakat portlandczementhabarcscsal lefödik s a víztelenítő munkálatokat e habarcs fölé készítik. Ezzel mintegy 9 cm.-rel emelték a feneket, de e fenékemelés okozta mélységcsökkenést a vízszínnek megfelelő emelésével ellensúlyozták. A vállalkozók, kik a munkálatot végrehajtották, a javasolt kátránypapir helyett vulkánczementet alkalmaztak. A fő víztelenítő réteg amúgy is az ólomlemez lévén, a cserét elfogadták. így tehát a fenéken alkalmaztak egy réteg vulkánczementet, két réteg vulkánpapirost, egy ólomlemezt s reá egy réteg vulkánczementet és kettős vastagságú vulkánpapirt. Az oldalfalakon egy réteg vulkánczementet, kettős vastagságú vulkánpapirt és reá ólomlemezt alkalmaztak. 1 m

2 ilyen burkolat ára 50 frk lett volna. Az egész hídra a víztelenítő költséget 66.000 frkra irányozták elő, vagyis az első harmadra 22.000 frk esik. A kivitelre 20 napi munkaszünetet irányoztak elő. A kivitelnél a vaskötőket rendes betonnal födték le. A vulkánczementet fedélzetre, falszigetelésre stb. használják. E vulkánczementek legnagyobb része kátrányból áll, tartalmaz még ként, kaucsukot és sűrű petroleumot. A bevonatot 2 réteg vulkánpapirral együtt 8 mm. vastagon alkalmazták. Az ólomlemezeket 10 m. hosszú és 2*1 m. széles göngyölegben szállították. A lemezek szélei alkalmazás közben 3 cm.-nyire födték egymást. A lemezt lefejtés közben erősen hozzáverték a csatornavályú falához. Az így elhelyezett lemezeket autogén-forrasztással illesztették egybe. A fenéken az illesztés így történt: egy ólompálczát cseppenkint megolvasztva, az ólmot az illesztés helyére csepegtették, mialatt az ólomlemezeket majdnem olvadásig hevítették úgy, hogy a tapadás közöttük teljes legyen. A függőleges illesztés-hézagoknál a felső lemezt kissé fölemelték s mialatt mindkét lemezt hevítették, az ólmot közéjük csepegtették s így erős forrasztást létesítettek.