Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)

26. füzet

139 Mivel előszörre csak a csatornahíd 7

3 részét tették ily módon vízhatlanná, az ólombélés két végét különös módon foglalták le, hogy a víz az ólom- és a czementburkolat közé ne szivároghasson. Éppen így az ólomlemezek felső végeit a gyalogjáró felé 0'25 m.-re átgörbítették és lefoglalták. Hogy az ólomlemezek tölgyfával ne érintkezzenek, melynek faeczettartalma az ólmot megtámadja, bükkfaszigetelést alkalmaztak ; a bükkfalemezeket előbb kátrányozták s e lemezek alatt az ólomlemezek vulkánczementbevonatot kaptak. Az így végrehajtott munkálat igen jól bevált. Nedves folt a burkolt csatornarésznek csak a két végén mutatkozott; a falazat ugyanis a nem burkolt részen át némi vizet vezetett. A munkálatot egy bizottság vizsgálta felül, mely az egész csatornahíd további burkolását javasolta. A vállalkozóval kötött új szerződés szerint a további munkálatok métere nem 50 frkba, hanem csak 4Г6 frkba került. Az új munkálat 1908-ban jul. 15-től aug. 15-ig tartott. Ott, ahol a csatornahíd a rendes csatornaszelvénybe ment át, az ólomlemezek lefoglalása különös gonddal történt. Az 1908. évi munkálatok költsége 37-709-87 frkra rúgott és így az egész munkálat 56.708'97 frkba. A munkálat igen jól bevált s az alsó szárnyfalon mutatkozó nedves foltokon kívül vízáttörés az egész hídon nem mutatkozik. Az alsó szárnyfal pedig a nedvességet nem a csatornából kapja s így a munka sikere kétségtelen. 37. Zsominl-rendszerű új folyamkbtró. (Nouvelle drague de rivière système N". Jomini.) Irta: Lidy. A kotrót Nicolas Jomini találta fel s legelőször a Volgán, a birtoka védelmére alkalmazta. A kotró önműködő s a víz ereje hajtja s a vele elérendő czél az, hogy a zátonyokat lehordja á meder nagyobb mélységeibe. A készülék főalkotó része egy 0-12 m. széles, 0-08—0 01 m. vastag aczélszalag, mely egy tengely körül csavarvonalban van hajlítva. Az első készülékek 1—1'5 m. átmérőjűek, az újabbak 2-6 m. átmérőjűek. Az aczélszalagot a tengelyhez karok kötik, melyeket egymáshoz illeszkedő táblácskák kapcsolnak össze, melyek külső végükön a szalaghoz illeszkednek. Az egész készülék együtt tehát hosszú csavarmenetet ad. A tengely a végén kapcsolószerkezettel ellátott úgy, hogy hozzá újabb csavarrészek kapcsolhatók s így igen hosszú csavarmenetet kaphatunk. Eddig 69 m. hosszú ily készülékkel történt próba, de a föltaláló azt hiszi, hogy 100—200 m.-re is alkalmazható. A csavart a parton szárazon állítják össze s kézzel behengergetik. Felső részét kampóval kikötik. Mihelyt a víz elég magas, a csavar elkezd forogni s a fenékbe mélyedő része leszedi a zátony tetejét és tovább mozgatja. Ha a kotró már elég anyagot vitt el egy helyről, akkor más helyre kötik ki, illetőleg kampóját tovább mozdítják. A készülék kétféle alakban készül. Az egyik úszó és csekély mélységű vezérérbe alkalmazható s egyik helyről a másikra vontatható ; a másik nehezebb a víznél s mindenféle mélységben alkalmazható; ez utóbbit emelőkészülékkel ellátott uszályhajóval szállítják. Több készülék is alkalmazható egymás mellett egyenlő, vagy ellenkező értelmű forgásban. 10»